Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Balassagyarmattól Pelsőczig

Az emléktábla alatt elhaladva, keskeny, sarlóalaku várudvarorr bandukol át a vándor s míg képzelete regeneráló erejével építgetí föl a falak mellett húzódó egykori épületeket, balkéz felől rábukkar» a bazaltsziklába vágott és kifalazott víztartó medencére, majd innen

1 meredek szerpentin ösvényen felkúszhatik a bazalt oszlopok és sziklatömbök tetején emelkedő fellegvárba. Itt áll a több méter vastag falu» öregtorony s alatta a vár legépebb része, a fecskefészekként függőnek látszó ötszögü főbástya. Az öregtoronyból csodaszép kilátás nyílik a környékre. Köröskörül olyan tündöklő a tájék, mintha fényttükröző üvegbúrával lenne letakarva. Az észak felé tekintő, száz kilométeres légtávlatban, halványan, elmosódottan, de jellegzetes csúcscsipkéiben fölismerhetőleg látja a Magas-Tátra láncát. Jobbra a Királyhegyet. Alatta a Szepes-Gömöri-érchiegjysáég s a Vepór vonulatát. Ha keletnek fordul, belát a Rima, Sajó, Bodva völgyébe és szeme megakad a bükki Bálványos ormán. Dél felé a Mátra és Cserhát erőteljesjebb színű és alakú csoportja mutogatja szépségeit. Közülök élesen válik ki az ezer méter magasságot meghaladó Kékes s a Duna kanyarja fölött őrtálló Nagyszál, melynek rongyos, erdőpalástos dachstein-mész csúcsa a rátűző napfényben úgy tündöklik, mintha hófoltok ülnének rajta. Nyugatra, a tájat egykor uraló hatalmas vulkáni tevékenység érdekes, erdőpalástos tanuja: a KarancS ül a látómező előterében. Mieszsze mögötte, a garammenti hegyek lánca kéklik s mindezek együttvéve, színben, távlatban, hegy-völgyalakulatokban olyan "fenséges ésS felejthetetlen körképpel ajándékozzák meg a vándort, melynek emlékét, bármerre járjon és bármennyi természeti szépséget lásson is, a későbbi benyomások soha sem tudják kitörölni az emlékezetből. * Salgó vára a tatárjárás utáni nagy várépítési mozgalom idejében épült. Alapítójának az agg Simon bánt tartják. Ugyanazt, ki 1233-ban, reszese volt Gertruo kirá.yné meggyilkolásának. Első okleveles rneve:. castrum Salgou, abból az 1341. márc. 14.-én kelt, Somoskő és Salgó között megejtett határjárási levélből ismeretes, melyen egyfelől mint Somoskő új birtokosa, Tamás vajda, másfelől mint Salgó és Tarján urai, Tarjáni Miklós és Illés is jelen vannak. Ettől kezdve egy emberöltőn át hallgat íróla a krónika. Az ismeretlenségből Zsigmond király alatt, 1411ben látjuk újra felbukkanni, mikor egy családi osztálykor a vár Salgóí Miklós birtokába kerül. De Miklós nem sokáig bírja. Mint izig-vérig a kor gyermeke, lázongó, erőszakos, királyával szembeszálló, jobbágyot nyomorító főúr, éppen ezért összeütközésbe kerül a koronával. Birói szék elé állítják s a nádori Ítélet J435-ben jószágvesztéssel és száműzetéssel sújtja. Ám a száműzött Miklós jogtalannak tartja az ítéletet. Salgót továbbra is magáénak tekinti. 1437-ben a várbirtokról mint magáéval rendelkezik, hagyván azt fráterének, Zéchen (Szécsényi) III. Lászlónak, az 1422—1459. évek közötti időkben Nógrádmegye főispánjának, kivel szemben úgy látszik már Zsigmond, majd később A'bert, II. Ulászló és V. László, eltekintenek a Tarjáni Miklóst sújtó ítélettől és mint a — 374 —