Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Balassagyarmattól Pelsőczig
szakból származnak azok a régi vár környékén taíált érmek, (monetae Fulconis) melyekkel a vidék rettegett hamispénzverő, mordályoskodó haramiavezére, a füleki várban lakó Fulkó lovag, árasztotta el Felsőmagyarországot. ( A török hatalom fellendülése idején, 1552-ben, mikor a közeli Drégely, Szécsény, Hollókő, Busa, Buják és Ságh várak egymásután 'kerültek az ozmán kezére, Ali budai pasa Gyarmat várát iis elfoglalta! s hosszabb ideig tartotta megszállva. Háromnegyed 1 század 1 múlva, 1626-ban, II. Ferdinánd 1 itt kötött békét a hatalmában már gyengülni! kezdő törökkel. Történetében a Bocskay-Bethlen-, Rákóczi-féle szabadságmozgalmak hagytak maradandó nyomot. Az 1848—49-iki szabadságharc idején, 1849 július 8.-án, az Aradon martirhaiáit halt Pöltervberg Ernő tábornok szenvedett itt vereséget, Anrep orosz da n dám ok túlerejétől. Balassagyarmatról mindenütt az Ipoly mentén haladunk kelet felé, Trázsnál kétfelé ágazik az út. Az egyik tovább kígyózik az Ipoly baín partján, a másik csaknem nyílegyenesen tart a Szentlélek-patak partján fekvő Szécsény be, ebbe a kb. 5000 lakosú községbe, melyet egymásra tóduló ősrégészeti és történelmi emlékei tesznek nevezetessé. Szécsény annak a délfelé nyúló 5—10 kilométer széles medencének a Cserhát északi végnyulványaivaí való érintkezésénél fekszik, mely különleges helyzeténél fogva, már az ősidőben is, mikor még az Ipoly magasabb szintekben folyt s a mai medencék hqlyén tó|láno terült, egyik ideális települési helye volt az embernek. Igy érthétő, hogy az ipolyvölgyi őskori telepek buzgó kutatója: Pintér Sándor, Szécsényben és közvetlen környékén, nevezetesen a Kerekdombon, Danda-Szem!etjén, Dögtéren, Kőhegyen s a Strázsa-part alatt, a kő-, bronz- és vaskori kultúra gazdag telephelyeit egymásután hozhatta napfényre. Ös; várának építtetőjét nem ismerjük. De a tatárjáráskor már (állott. Egy 1229-ből származó adománylevé! szerint, IV. Béla a szécsényi várbirtokot Botus fiának, Bonza grófnak adományozta. Hogy meddig, meddig inem volt Szécsény a Bonzák birtokában, azt a helyi annáiesek nem jegyezték föl, de tudjuk, hogy egy századdal később, mikor Farkas nógrádi főispán fiát, Tamást, az egri káptalan beiktatta a birtokba, ez alkalommal Tamás mellékneveként már a Zéhcen-név szerepel, mely ettől kezdve mind ismertebb lesz a magyar történelemben. Szécsény egyik birtokosát, Konya bán fiát, Ferencet, Zsigmond király 1422-ben országbíróvá nevezte ki. Ugyanez a Ferenc építtetne át az akkor már rozoga várat, melyet azonban 1433-ban, Nógrád és .a szomszéd Hontmegye számos községével együtt, a hírhedt huszita vezér: Pardus de Horka foglalt el, hogy zsebrákjaival hoSszu időn keresztül innen zsarolja a vidéket. 1554-ben a vár a török birtokába került, dé Nádásdy Ferenc és Zrinyi Miklós csakhamar visszafoglalták. Hat évvel később, mikor Losonczy István volt annak tulajdonosa, a pogány ismét megjelent Szécsény falai alatt s mert a vár nem volt kellőkép fölszerelve, el ,is fogh lalta, hogy ettől kezdve negyvenhárom évig, vagyis 1593-ig, egyfolytában birtokában tartsa. Ekkor Pálffy és Tiefenbach seregei szabadították meg az ozmántól, de a város és környék lakói ezzel a változással — 370 —
