Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Bükki tájak

nyomban fölhúznak és ezzeí nemcsak a béke áll helyre, de örök

1 időre megszűnik a vár jelentősége is. Rozoga falait Rákóczi kurucái' már csak a hír kedvéért szállják meg. Aztán sorsára hagyják: végezzen vele az idő. Végzett is olyan tökéletesen, hogy ma már csak a 'középkorit várépítési technikában jártas ember tudja megállapítani, hogy virágkorában milyen lehetett. Ma a Szinva völgyéit, Lillafüred bájos környékét százszámra járó vikendezők, mikor kíváncsian járjaif a vár romtömegét; mikor , pihenni ülnek a torony alatt szétszórt kövekre és csokorba kötik a környékén gyűjtött vadvirágot, vájjon gondolnak-e arra, hogy itt, ahol ma a Mulandóság árnyéka nehezedik a százados kövekre, valaha fényben pompázó Élet virult: királyok, királynők, országsorsot intéző nagyságok laktak falai között, élvén benne és körülötte azt a fényűző, a jelen gyönyöreit fenékig

1 ürítő, holnappal nem törődő életet, mejyről fogalma se lehet a mai nemzedéknek! A község felső részén, az egykori Maj lá t h faluban, egy isokl századot éít épület áll, melyben ma a kincstári erdőhívatal van elhelyezve. Az idők folyamán többször átjavított épület valaha az Erne* bán fia, István nádor által 1304-ben alapított pálos-kolostor volt, melyet 1526-ban I. Ferdinánd kapitánya, Serédi Gáspár azért pusztított el, mert akkori apátja, Szapoíyai János hívének vallotta magát. A kolostort 1739-ben 111. Károly újra építtette, de 43 évvel később, mikor II. József föloszlatta a pálosok rendjét, az épület a kincstár tulajdonába ment át és annak birtoka ma is. Az épület északi oldalán egy hatalmas márványtábla vonja magára a látogató figyelmét. A rajta olvasható szöveg a kolostor alapításának, pusztulásának és újraépítésének rövid történetét ismerteti. Kapuja fölött a pálosok címere: a csőrében kenyeret tartó holló van márványba faragva. Az utcán álló haranglábon a rend 1766-ban öntött harangja kondul déíesti imára. Kolostor-templomának nyoma veszett ugyan, de fennmaradt belőle egy fehér márvány renaissance* stílusú dombormű, mely a kis Jézust tartó Madonnát, Alexandriai Szt. Katalint és Szt. Luciánt ábrázolja. A domborművet ma a Nemzeti Múzeum őrzi. 1 Diósgyőrött megnézzük még a vas- és papírgyár hatalmas telepét, aztán az állami erdei vasúton tesszük meg azt a kb. hat kilométer hosszú utat, mely a Keleti-Bükk letörése és a Sajó lapályán-ak' szélén fekvő Miskolcra visz. A hatvanezer lakost számláló város, mely hosszan, karélyosan öleli ét a fölötte emelkedő Avas-hegyet s míg keleti része az Aiföldre nyílik, nyugati karélya behúzódik a Szinva széles völgytorkába, az északkeleti részek legfontosabb kereskedelmi gócpontja. Csinos és élénk. Művelt és gazdag. Történelme értékes része a magyar történelemnek. Ez a történelem hosszú évezredekre nyúlik vissza. Azokba az időkbe, mikor a mai város fölötti Avas-hegy Tűzkövesnek nevezett részén, talán száz, kétszázezer, talán még több óv előtt, a paleolitember, kalcedón, jaspisz, opál és különféle kovakő bányája volt. — 361 —