Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Bükki tájak

Ugyanis innen szerezte be azokat a kőmagokát, melyekből első fegyvereit, eszközeit pattintotta s mielyeket fáradhatatlan tudóscík a? mai időkben fejtettek ki a 'bükki s ezek közt [elsőntek' a közeli Szleletabarlang diluviális rétegéből. De az Avas kedves tanyája volt az újabb kő- és bronzkör emberének is. A hegy barlangjaiban és odúiban ugyanis a megejtett ásatások nagyszámú kő- és bronzkori eszközt s az úgynevezett »bükki» kultúra« remek kerámiáit hozta napfényre. Ugyanekkor a Pflieglervilla előtti kilátó-tér mellett megtalálták az ősi kaícedbn-műhely helyét is, melyből számos ép és töredék babérlevélalakú lándzsahegy, valamint szilánk került elő. A már névvel biró ókori, inépek közül a Kr. e. V—IV. százaid oan erre csatangoló skithák az elsők, kiknek nyomát Miskolc közvetlen közelében feltaláljuk. Ugyanis a Miskolc-melletti Zöld

1 halom-pusztán, egy skitha fejedélmii sír került napfényre, meíybjen a szétporlott váz mellett egy 37 cm. hosszú, 409 gramm 'súlyú remiek aranyszarvas, mint vezéri jelvény, továbbá 137 drb. aranypityke és egy 204 gramm súlyú aranylánc feküdt. A Kr. e. II—I. században vidékét az ókori vasipar nagymesterei, a kotinusok lakták. Tacitus, a híres II. századbeli római történetíró följegyezte, hogy a kelta törzsbeli kotinusok, a germán karpok s a szarmata-jazigok között csak úgy tudtak békében élni, hogy ők voltak a nevezett népek fegyverszállítói. A népvándorlás korából hunn és avar emlékek szólnak az akkori népek miskolckörnyéki lakozása mellett. A honfoglalás után Bors vezér szállásbirtoka és leszármazóiban az is marad több század'on át. A XII. században a Borstól származó Miskolc-nemzetség bírta a területet, de hogy milyen kiterjedésű volt iez, nem tud'juk, mert a tatárjárás elsöpört mindén közelebbi nyomot. Az Árpádok kihalta után, a Miskolciak kezéből kicsúszott a birtok. Ugyanis a koronáért viaskodók közül a Miskolciak a később diadalmaskodó Róbert Károly ellen fordultak, miért aztán, mint lázadók, birtokaiktól megfosztattak s azok a királyhű Széchyék kezébe kerültek. Széchy Miklós, Nagy Lajos nápolyi hadjáratának egyik hőse, 1365-ben, a miskolci dominiumot csereként átadta urának, ki azt a diósgyőri vár tartozékává tette. Miskolc történetében ez az az idő, mikor erőteljesebben indul fejlődésnek. Nagy Lajos, kit miint Diósgyőr történeténél láttuk, rendkívül; szoros szálak fűztek a Bükkhöz, számos alkalommal megfordult Miskolcon is. Azoknak a vadászati kirándulásoknak, melyek a XIV—XVszázadban úgy Nagy Lajost, mint Mária királynőt, Zsigmondot és Hunyadi Mátyást a Bükkbe vonzották, központja mindenkor a fejedelmileg berendezett diósgyőri vár volt. Minthogy ide csak Miskolcon keresztül, a Szinva völgyében vezetett az út, így természetes, hogy a fejlődő város nem

1 kerülhette el az átutazó uralkodók érdeklődését, támogatását s mindazon kiváltságok adományozását, melyek a középkori városok virágzásának előfeltételei voltak. Miskolcot Zsigmond

1 király 1405. évi adbmányfeveíe emelte városi rangra. 1519-ben II. Lajostól, pallos- és két évvel később árúmegállító jogot nyert. Ezeknek' a kiváltságoknak a birtokában szinte ugrásszerű fejlettségnek indult, ámde közbejött Mohács, Mohács után a — 362 —