Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Bükki tájak

II. Lajos király, a régi hagyományokhoz híven, Diósgyőrt nejének, Máriának adományozta. Ö az utolsó királyi vér, ki falai között lakott. A mohápsi vésszel ugyanis megváltozott az ország állapota. Az egymással viaskodo királyok inem értek rá mulatni, vadászni, fényes lovagtornákat rendezni. Lezárult a kor, melyet Diósgyőr életének fejedelmi évei közé számíthatunk, hogy a következőkben leszálljon addigi magas rangjáról és egyszerű nemesek egyszerűi, szürke várává váljék. 1530-ban Balassa Zsigmond birtokolja. De birtoklása úgy látszik ekkor még ideiglenes, mert I. Ferdinánd csak 1540-ben állíttatja ki Zsigmond úr és felesége, Fáncsi Borbála, valamint leszármazóik részére az állandó jellegű dönációs írást, melyért 2000 aranyforintot kell fizetniök. Az »örök idő« azonban, miről az adományozó levél szól, nem tart tovább három évtizednél. Ugyanis 1567-ben már Perényii Gábor országbíróé, kinek Ferenc testvére és felesége Országh Ilona meggyilkolásával terhelt lelkét, még az adományozás évében elviszi magával az ördög, mire vérségi kapcsolat címén Török István űl a birtokba. Ettől kezdve gyorsan cserélgeti gazdáit. Alig telepszenek belé a Tyboldok, már is követijk a Hallerek, Mivel egyik sem érzi magát állandónak a birtokbari, nem is törődnek a várral. így az az idők múlásában megroggyan. Hol tetőzetének egy-más része szakad be, hol a falakat kezdi ki az idő. i 1598-ban egy Eger felől portyázó török csapat szállja meg. Igaz, hogy Teiekessy Imre, kassai kapitány csakhamar kiszorítja falai, közül a pogányt, dé az ostrom végez is a várral. Ebben az állapotán ban aztán nem

1 kell senkinek'. Az 1602-iki országgyűlés 14. cikkejye ugyan kötelezi Borsod és Torna vármegyét, hogy a vár kijavításához adjon ingyen munkaerőt, minthogy azonban a nevezett megyék rá se hederítenek az országos végzeményre, 1608-ban, mikor il. Mátyással egy jobb kor látszik fölvirradni, az országgyűlés megsürgeti a vár kitatarozását. Ám újra eredménytelenül, mert azt a kis imilyenamolyan javítgatást, toldozást, foltozást, amit a vármegyék végeztettek rajta, nem lehetett komoly munkának tekinteni. Az 1630, 1635, 1647. évi országgyűlések újra szót emeltek a vár érdekében. Falra borsó. így nem csoda, ha 1665-ben azt jelenti az akkori várkapitány, hogy a vár egy része már »puszta és romlott állapotban vagyon.« 1672-ben érdekes esemény színhelye a vár. Honnan, honnan nem, miért, miért nem, hét világi papot és egy jezsuita pátert fog el az őrség, s azokat a védelmükre szót emelő Korláth János kapitánnyal együtt, a vár börtönébe veti. Az eset híre eljut Kassára. A főkapitány menten kiadja a parancsot a lázadó őrség megfékezésére. 1500 ember indul Diósgyőr ellen és azt formális ostrom alá vveszi. Erre az őrség

; föloldja a foglyok bilincseit és szabad elvonulás föltétele mellett hajlandó feladni a várat, mibe azonban az ostromló császáriak csak úgy egyeznek,

v ha előre kiadják a főcinkosokat. A föltételre óriási felfordulás támad. Senki sem akar a kiadottak sorába állani. Ökölre, fegyverre kapnak. A nagy fejetlenségben elfelejtkeznek a falak' alatt álló ellenségről, mely időközben bjetöri a; kaput és elfoglalja a várat. Tizenhét főcinköst a vár körüli erdő fáira; — 360 —