Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Bükki tájak

helyet a vele egyirányban kanyargó országútnak s az Eger-putnokí vonat sínpárjának. Remek szálerdő vesz körül. A vidék Szép, sőt megkapó, noha az irtásokban még nem tudott szálfákká terebélyesedni a bükk. S ha most "szép, milyen* lehetett a vidék akkör, mikor az erdő még nem ismterte a fejszét, mikor századokat élt, századokig terebélyesedő faóriások ülték a tájat s a XII. század közepén, ebbe a rengetegbe építtetett várat Eger püspöké. A vár: Szarvaskő. Romjai a mai ország- és vasút fölött napjainkig állottak. Mindössze pár éve csak, hogy ytolsó falai is legördültek a völgybe s velük együtt eltűnt az a romantika is, rneíy a vidék oly sok természetjáróját vonzotta századok múlását látó romjai közé. A várról IV. Béla uralkodásának vége felé kerül felszínre az első adat. Ekkor Ompud fia, Ákos tulajdona. Aztán századokig |nem» említik. Mikor az írások újra foglalkoznak vele, már a mohács utánil szomorú éveket számlálgatják az emberek. Nem elég a török veszedelem. Nem elég figyelmeztető a mohácsi síkon elvérzett ezrek! sora. Ádáz pártharcok emésztik, pusztítják a nemzet megmaradt fiait,, hogy ki legyen a sírja szélére sodródott ország királya: Ferdinánd-e, az idegen náció, vagy János, a magyar vérből való vér. Ennek a pusztító viharnak a sodrába került Szarvaskői vára is. 1528-ban Ferdinánd seregei vették ostrom alá, hogy kifüstöljék abból a János-párti Erdődy Pétert. 1565-ben Miksa király elrendelte a vár lerombolását, nehogy megvethesse lábát abban a török. De a vár valamiképen elkerülte a veszedelmet. Megmaradt várnak. Még hozzá török várnak, mert mikor 1596-ban Eger tornyaira föl'endÜlt a török zászló, Szarvaskő akkori kapitánya, Gál János s ennek hitvány őrsége, egy napról másikra úgy kifutott a várból, hogy még a fölvonóhidat is elfeledte maga után becsukni, Igy a török ágyúlövés nélkül sétált be a várba, megerősítette, fegyverrel és fegyveresekkel telirakta, aztán csaknem egy .századig nyugodtan birtokolta, mígnem Eger várának 1687. évi visszafoglalásával maga is fölszabadult. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején érdékes foglya volt a várnak. Ugyanis úgy I. József, mint a császárhű Keresztély Ágost szász herceg, esztergomi érsek szemében, Telekessy István egri püspök nagy és megbocsájthatatlan bűnt követett el azzal, hogy Rákóczi pártjára állva, 1705-ben megjelent a szécsényi gyűlésen s 1707ben a Habsburg-dinasztia trónfosztását kimondó ónodi gyűlés előtt, ő tartotta azt az ünnepélyes istentiszteletet, melyen a rendek Rákóczinak az »országot átölelő gondoskodásáért« köszönetet mondtak. Mint javíthatatlan rebellist, Keresztély érsek, 1710-ben püspöki, székétői fosztotta még, I. József pedig a szarvaskői várba záratta honnan Csak a szatmári béke után szabadult ki. Hogy mikor roskadt romokba, nem tudjuk' biztosan. Mint föntebb említettük, egy-két romfala a legújabb időkig állott. Az alatta kígyózó vonat ablakából kitekintő néhány év előtt még gyönyörködhetett völgybetekintő időzuzmós falaiban, de aztán ez is Öszs'zerogyott s ma csák a felnövekedett psrjefűben rejtőző néhány kőtörmelék árulja el, hogy valaha más volt itt az élet. Szarvaskőnél átvágjuk az 503 méter magas Berva-bércceí koronázott hegynyelvet, mely abban az időben, mikor még a levantei — 347 — , 23