Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Mátra vidéke

gyar múlt ha szenvedésteli is, éppen a legválságosabb időkben hordja magában a nemzeti föltámadás bizonyosságának törhetetlen hitét. * Igen... Tartsuk kötelességünknek bejárni az egri várat. Lelkünkbe zárni a százados, időmart falakat. Megsimogatni a fűszálakat, melyekben a várvédők lelke él. Leereszkedni a kazamaták mélységeibe, melyek ma­gyar rabok jajától voltak hangosak egykor. Fölkúszni a bástyaormokra, melyek Dobó dicsőségének néma tanúi. Nézni a hegyek kéklő koszo­rúját, melyek valaha, valóban koszorúk, a török világ alatti nemzeti gyász koszorúi voltak. És a Bebek-bástyán fölkeresni az aranyos tollú, lángoló lelkű költő hatalmas fakeresztjét, hol a hantok alatt, csak a teste porladj de lelke az általa ragyqgó pompába öltöztetett egri vitézek lief kei vei, ott szállong az oromfalak körül. A Szép bástya ormán járjuk be a Kálvária stációit. Valóban a szenvedések állomásai voltak azok a kövek, melyekből a nemzeti ke^ gyelet összerakta őket. Álljunk meg István királyunk márványba fara­gott szobra előtt és emlékezzünk vissza, hogy ezen a helyen állott va­laha az ősi székesegyház, melyben örömben-bánatban oly sokszor dobbant össze a magyar szív. És a Sötét-kapunál ne fe'edjük el meg­tekinteni Eger halhatatlan védőjének, Dobó Istyánnak, Pyrker egri érsek által 1833-ban készíttetett síremlékét, mely vörös márványba vés­ve, fekvő helyzetben örökítette meg: a hőst, melléhelyezvén egy, a vár 1552.. évi ostrománál használt csatakígyót, turbános török fejkövet és néhányat a várba lőtt kőgoíyók közül. ' Az egri fellegvárban ma két nagy lélek emléke él: az egyik Dobói Istváné, a másik Gárdonyi Gézáé. Az egyik a férfibátorság, hazaszere­tet megtestesítője, a másik a szellemi élet milliók közül kiemelkedő nagysága. Méltóbb helyen, mint az egri vár ormán, alig 1 jelképezhetné a magyar dicsőséget két síremlék szebben, jobban, mint ezek! E történelmi visszaemélkezések után, nézzük meg a mai Eger ne­vezetességeit. A vasúti állomásról a széles' Deák Ferenc úton, csinos villák között indulunk 1 a város szíve felé. Utunkban elhaladunk a református tem­plom-, városi színház-, ezzel szemben a 60-ik gyalogezred 1 hősi halot­tainak hatalmas obeliszkje előtt, majd kijutunk a Samassa-térre, mely­nek ferde síkja erősen lejt az Esterházy-tér felé. Itt megállunk és szem­lélődünk. A tér magaslatát az érseki Líceummal szemben álló fő székes­egyház uralja. Az 1831—36. közötti években újkfasszikai stílusban, Pyrker László patriarka-érsek építtette. Nagyságra nézve az esztergo­mi székesegyház után Nagymagyarország második temploma. A szé­kesegyház a szemlélőre lenyűgöző hatást gyakorol. Előterére 18 méter széles 26 kőlépcső vezet. Erről további 26 lépcsőn jutunk föl a 9 ko­rinthusi oszlopos előcsarnokba. A lépcsők két oldalán stílusosad he­lyezkednek el Casagrande Marco olasz szobrászművész 4 méter ma­gasságú kőszobrai : Szt. István, Szt. László, Szt. Péter és Szt. Pál. — 337 — , 23 10

Next

/
Thumbnails
Contents