Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Mátra vidéke
"ma már nyomuk sincs. Csak a legenda iartja, hogy ott porlik váfto-r zatlanul. Sőt minden századbán egyszer testet ölt. Végigjárja a Mátrai alját s annak kincsével gazdaggá, boldoggá teszi azt, akivel taíáJ-: kőzik. Aba sárról Markazra vezet az út. Ám itt, nem a közei 2000 lakosú községre vagyunk kíváncsiak, hanem a Hegyeshegy déli részén föltornyosuló sziklabércen gunnyasztó várromra, mely a hozzája fűződött történelmi emlékek révén kelti föl érdeklődésünket. A vár közvetlenül a tatárjárás után épült. Ki építette? Kik voltak 1 első birtokosai? Nem tudjuk. Életének első százada homályban maradt. Első történelmi adata Nagy Lajos idéjóből való. Ugyanis egy 1348-ban az egri káptalan előtt lefofyt birtokperben, Markaz vára s a hozzátartozó dominium, Kompolthy I. István hevesi, majd gömörí főispán tulajdonaként szerepel s tekintve, hogy a Kompolthyak úgyj az Anjouk, mint a Luxemburgok, Jagellók és Hunyadiak korában is mindenko 1' változatlan hívei voltak az egymást követő uralkoidóházakňak, hihető, hogy a markazi jószág is évszázadokon át változatlanul a család birtokában maradt. Az utolsó Kompolthy: III. János, II. Lajos, majd I. Ferdinánd főpohárnoka, 1451-bien Uosoncnál, Giskra cseh hordái ellen vívott ütközefbien esett el. Egyetlen leánya Gizella, fiúsítás révén megmaradt ugyan a vár és uradalom birtokában, de a hagyomány szerint isze-. relmében csalódva, fevetette magát a vár bástyájáról és szörnyet halt. Hogy e tragikus vég után kié Iptt a gazdátlanul maradt vár, a közbejött zivataros lidőkben nem jegyezte föl a történelem. Leg valószíműbb, hogy a törökök pusztították el s a puszta várat nem állott érdekében a későbbi birtokosoknak helyreállíttatni. A vár különben sem volt soha ellenséget állító erősség. Falmaradványaiból ítélve, hossza 32-, szélessége 25 méter volt. Bástyái 860 négyzetméter területet fogtak közre s 9—10 méter széles sáncárkok vették körül. Ma alig áll fönn belőle egyéb, mint néhány falrom s az egykori torony helyén egy 'hatalmas kőrakás, mely azt látszik igazolni, hogy valamikor, századok előtt fölrobbantották s egyszerre rogyott össze. Markaztói a hasonnevű patak völgyében egy ugrásnyira fekszik Dom oszló. Határában állott hajdan Oroszlánkő vára, az Abák, Fariak, Kompolthyak törzsbirtoka. A történelemben nem sok nyomot hagyott. Nem is annyira vár, mint inkább megerősített kastély, mejlylyel könnyen elbánt az ellenség és szinte nyom nélkül törölhette ki az emberek emlékezetéből. Környékén a rnult század kilencvenes éveiben kő-, bronz- és népvándorláskori telepeket tártak föl, melyek beszédes bizonyságai annak, hogy hosszú évezredek előtt, az emberi művelődés kezdeti szakában, a iMátra-alji részek kedvelt tanyái voltak a Mátra erdeiben vadászgató ősembernek. A markazi és dómoszlói várnyomoknál sokkal érdekesebbek a Domoszlótó! alig négy kilométernyire, a Tarnóca-patak partjára tele'pedett K i sinána romjai. Már a XIII. században ez is Kompoílthy-i birtok. Előbb Péteré, 111. Endre király főpohárnokáé, majd Róbert/ Károly második feleségének, Beatrixnak mindenható tárnokmesteréé*, azután fiáé, Jánosé, a hevesi főispáné, ki úgy megerősítette a fami1 liât, hogy az 1552-ig állándóan birta. — 324 — 10
