Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Mátra vidéke
Az Óvári fennsíkról meredek, sziklafalakban gazdag sűrű erdőben ereszkedünk le a Csörgőpat a k völgyébe. Ezt kisérjük mindaddig, míg anyapatakjával a Kövecsessel nem találkozik. Itt balra fordulunk. Végigmegyünk a zárkózott életű, m. e. 500 lelket számláló Also-Hutáin s a Tóthegyes es Vi Iá,g/jo s-hegyek északi oldalán vezető erdei ösvényen leballagunk a festői népviseletű Gyöng y ö s-0 ! lrl o s z i'b a, innen pedig mindenütt a Nagy-patak folyását követve Gyöngyösre. * Mátrai túránk második részében, Gyöngyösről indulunk ki, hogy bekalandozván a hegységet karéjosan körülvevő dombvidékét, a Far na kies völgyét, ebben az érctermő Recsket, a csevicéjéről és fürdőjéről híres Parád'ot, fölkeressük Kaná z s és S i rok vár romjait, az Eger-patak szurdokának hajdani őrét, Szarvkőt és végül Hevesmegye székvárosát, a történelem aranyos zománcával bevont Egert. Szőlőkkel, gyümölcsösökkel borított dómbhátságot vágunk keresztül. Utunk az ötszáz métert megközelítő Sár-hegy tövében kanyarog. Ezen az útvonalon első állomásunk 1 Ab a sár, melynek monos-» torát 1042 körül az Edöímjér kun vezér nemzetségéből származói Sámuel, a magyarok harmadik királya alapította. A kolostor felső építménynek ma már nyoma sincs. De épségben áll annak alsó, ma borpincének használt része, melybe a hagyomány szerint 1044ben a tragikus életű királyt eltemették. A pince falába 1773-ban Halier Samu tábornok, egy latin felírású márványtáblát illesztett s ezen a Sors különlegességein elmélkedve közli az utókorral, miként lett az egykori királyi sírboltból borospince. Valóban, elmélkedésre méltó eset: Sámuel, Szt. István húgának, Saroltának férje s így a nagy király sógora. Nem avatkozik a családi küzdelembe, mely Imre herceg halála után Vazul és Szár László fiai mellőzésével Orseoló Péter velencei dózsénak, Géza vezér leányától született Pétier nevű fiát kívánta trónraültetni. A történelem előterébe csak akkör kerül, mikor a garázda Pétert a főurak elűzik a trónról és helyébe Sámuelt választják királyukká. De Sámuel uralma nem nyugodt. Szűnni nem: akaró ármány, cselvetés, árulás veszi körül. Életére törnek. Védekezésül Péter hívei között vérfürdőt rendez, majd sereget gyűjt, hogy megvédje trónját, országát a garázda Péter és III. Henrik német császár betöíréíse ellen. A két sereg a győrmegyiei Ménfőnél ütközik ôssže. Sailamon csatát veszít. Kevés , számú hívével menekül. De seregének roncsai között árulók, fölbérelt gyilkosok' rejtőznek, kik Füzesabony táján megölik és holttestét a Tisza rekéttyéseibe rejtik. A hagyomány szerint a sári monostor szerzetesei titokban fölkeresik a temetetlenül hagyott királyt és a Mátra lábánál fekvő monostorba viszik, hol annak egyik' földalatti folyosójába falazzák, nehogy az újra hatalomra kerülő Péter bosszúja utolérje Őket. A királyi hamvak itt porlottak századokon át. De jött a török világ. A kolostor elpusztult. Lakói a világgá futottak. Kincskeresők' kutatták föl a romokat s bizonyára ekkor szórták szét a királyi hamvakat is, mert — 323 — 10
