Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Mátra vidéke

1786-ban barokk stílusban alakították át és azóta ebben az alakjában áll ma is. Régi, XV. századbeli szerelvényei közül nevezetes egy sofcfironyzománcos kelyhe, két arany és ezüstszálakkal kivarrott Cdsulája és egy németalföldi modorban festett oltárkép, melynek azonban festője ismeretlen. Határában a XIII—XVI. században vár állott. Erről utoljára 1552-ben

1 esik is zó, mikor valószínűleg

1 a Heves és Nógrád megyékben előnyomuld török hordák pusztították el. Pásztónál bevágunk a hegyek közé, Megmásszuk a 766 méter /magas N y i k olm-t e t ő t. Fölkapaszkodunk a M:uzslai-kô (803 m.) vulkánkúpjára, melyről elragadó körkép nyílik egyfelől a Zagyva és Gyöngyös medencéjére, másfelől az Ágasvár és Mátra bérc csoportjára. A 'bércről a Zám-patak madárdalos, vadvirágos völgyében leereszkedünk Gyöngyös Patára, hogy megtekintsük itt a XV. századból származó, valamikor várszerű falakkal körülvett csúcsíves templom mát. A templom egyes részletei, nevezetesen szentélyének bordás boltozata, oldalhajója, támpíilérei, ablakainak remek mérőművei, monumentálisan fejezik ki a csúcsíves kor ízlését és ismeretlen építőjének művészi képességeiről tesznek bizonyságot. Patáról Tarjáin felé vesszük utunkat. Itt megtekintjük a hajdani) tűzhányó és geizir-működés egyik csodálatos emlékét, az andezit-lávából álló Fülbedugó sziklát, aztán leereszkedünk Gyöngyösre, a Mátravidék székvárosába, hogy megtekintsük annak nevezetességert. A lüktető gazdasági és kultúrális életet élő, pompás hátterű, a fejlődés, virágzás minden adottságával bíró város ősi múltja a prehisztorikus időkbe nyúlik vissza, dé valójában csak az első Árpádok korában 'kezd kilépni az ismeretlenség homályából, mikor Aba Sámuel király az litt-terülő birtokot a Csobánka-családhak adományozta. A Csobánka-család, mely az egész Árpád-korszakon át uralkodott a tájon, la III. Endre halálával bekövetkezett trónvillongások idején, akkor élt képviselői: Sámuel és Dávid személyében, Csák Máté pártjára állott, miért a később diadalmaskodó Róbert Károly őket, mint hűtlenségbe esőket birtokaiktól megfosztotta s azokat FaHkas fia, Tamás erdélyi vajdának adományozta. A XIV. század közepén Gyöngyös polgárai jogot nyertek arra, hogy erődítésekkel: tornyokkal, bástyákkal, árkos kapukkal vegyék körül a (várost. Sőt a Felvidék fallal kerített városaihoz hasonlóan, meszszemenő önkormányzatot ,is kaptak, mellyel meg lőnek vetvie későbbi

1 fejlődésének alapjai. Mátyás, hosszú uralkodása alatt, többször megfordult Gyöngyösön. 1459-ben innen indult a cseh-huszita rablók' ellen, kiknek közelben levő patai várát csakhamar el is foglalta. A XV. század hetedik tizedében, Gyöngyös a Guthi-Országhés Losonczy-család birtokába került. 1526 után rövid időre a "törökér, majd János király seregeinek szálláshelyévé, a századközepén pedig, Hatvan bukása után másfél századig újra török fészekké lett. Ebben az időben Gyöngyös már nagy város. Evlia Cselebi, XVII. századbeli!

1 híres török író szerint, 1666-ban 8000 háza, 8 temploma, 1060 boltja, virágzó posztóipara és híres bortermelése volt. Színvonalát azonban a törökvilág elmúltával nem tudta fenntartani. Sőt részben az akkortájt dúló vallási küzdelmek, részben a meg— 315 — 10