Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Mátra vidéke

A Mátra erdejei csodaszépek. A szétmáľó andezit a legpompásabb erdőtalaj. Taíán csak a Bakonyban, ennek is a legrejtettebb részein vannak olyan gyönyörű bükkös erdők, mint itt. A hegység déli oldalain, melegebb lejtőin, a íkocsánytalan és csertölgy az uralkojdó. Erdőinek minéműségéből következik, hogy az erdőszé.'eket, tisztásokat, a galagonya, kecskerágó, fagyai, ostorménfa, bodza, várjútövis, kökény, mogyoró, tüskétlen és törpe rózsa valóságos tömege lepi. » j «••••* A virágokat kedvelők, az évszakok változásai szerint, a legszebb erdei virágokból köthetik bokrétáikat. Az északi árnyékvédett oldalakon még hópászták ülnek, mikor a napsütéses bokor- és sziklaaljakban már ott ingatja zöldésfenér csencetyűjét a hóvirág. Aztán gyors egymásutánban jelennek meg a különféle ibolyafajok, a kankalin, piros hunyor, gyöngyvirág, a tölgyerdők nyárelejl dísze a sárga pártájú irisz, a lilakék harangvirág, a bíborpiros kakukszegfű s az aranysárgán izzó, ernyős szirmú fenyveske. A vágásokat valósággal ellepi az eper, szeder, hófehér csillagos pártája. A fűszálak fö'é büszkén ütögeti fejecskéjét a gyűszűvirág. A párás, nedves völgyékekben óriásra nő az erdei haraszt, édesgyökerü páfrány s a pompás sasharaszt. A sziklákat vastag, puha szőnyeggel takarják be a mohfélék, a tányérosan görbülő szürke zuzmók s akinek

1 kedve tartja orvosi növényeket gyűjteni, itt garmadával találja az ökörfarkkórót, fehérmályvát, ezerjófűt, permetét, ziliz-gyökeret, kálmust, a mérgesek közül a nadragulyát, bürköt, beléndéket, maszlagot, a számtalan gombaféleséget, köztük a nemes vargányát, csiperkéi, szarvasigombát s a tetszetős, dé rendkívül mérges piroskalapu, fehérfoltos! galócát. A néprajzi viszonyok iránt érdeklődők a Mátrában vaoságoS — 312 — 10