Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Királylehotától Poprádig

némettel, törökkel paktáló, mozgalmas életét vérpadon befejező harambasája. Ez a Ferenc volt az, aki mint hajdanán Stibor Vajda és Csák Máté, a karsznahorkai várban pénzverőt állíttatott föl s a bűneit szemére hányó Fischer András lelkészt a vár legmagasabb bástyád járói a mélységbe taszíttatta. A Bébekek magvaszakadtéval Krasznahorka vára a koronára szállt. S ahogy arra szállt, nosza meg lis indult birtokáért a hajcihó. Lótás, futás, kunyorálás, úgy, hogy a janitórium és tavernicórum magistereknek az instánsok hadával ugyancsak meggyűlt a bajuk. Ámde a lótófutók hoppon maradtak. Az vitte el előlük a koncot, akire nem Is gondoltak. Ebben az időben történt ugyanis, hogy Andrássy Péter uram Erdélyben valami gonosz fondorlatba keveredett Báthory István fejedelem őnagysága ellen, miért is rengeteg javai elkoboztatni, maga pedig nemes Gyulafehérvár piacán a bakó által egy fejjel megkur-* títtatni rendeltetett. Andrássy uram azonban élt a gyanúperrel. Nem várta hát be az érte küldött porkolábokat, hanem hirtelen föllomolt és megsem állott nemes Prága városáig. A Hradsinban a félkegyelmű Rudolf király lakott ekkoron. Hajnaltól-napestig egyebet se tett, mint óriási messzelátóval hol az eget nézegette, hol meg az óráit javítgatta. Ami ezekén kívül esett, — holmi ország dolga, — azokkal mit se törődött. Ennek a félkegyelmű királynak a kegyeibe sietett magát beajánlani. Sikerült. — Hogy hogy, azt nem lehetett tudni. Talán az ajándékba vitt hegyi kristályba foglalt óra. Talán az aranycsináláshoz szükséges titkos csodaszerek, vagy éppjen " Tycho de Brache udvari főcsillagász u ram ajánlása billentett a mérlegen, de annyi holtbizonyos, hogy egy hónap múlva már, Andrássy Péter kettős oroszlánú, lábaikkal leveles koronát tartó címere büszkélkedett a krasznahorkai vár kapubálványa fölött: A kurucháborúk alatt sok csetepaté folyt körülte. Hol a kuruc lőtte, hol a labanc. Hol a libertás lobogó vérvörös selyme, hol a német sárgafekete rongya lobogott tornyán aszerint, amint hol a nyalka kuruchad, hol a szedett-vedett spanyol, wallon, cseh, olasz őrség ülte falait. 1678-ban Thököly emberei foglalták el. 1685-ben Schultz császári tábornok előtt nyí tak meg kaoui. Rákóczi szabadságharcában a fejedelem kurucai tartották megszállva. * Virágtól ékes, harmattól fényes bársonyos síkján, bömbölő bombardo, rikoltó síp, síró-rívó tárogató hangjait nem ringatja többé a szellő. Ma már a tornyokon nem leng hadilobogó. Ormótlan zarbüzánjai, zöldrozsdás réztaraçkjai, karcsú szakállas ágyúi nem pufognak' már se örömre, se gyászra : rozsdamartan, némán hevernek a várfokon. Mintha halottak laknának a mai Krasznahorka falai között. Valóban azok laknák. Két nő alussza itt a holtak csendes, örök álmát. Andrássy Istvánná, született Serédy Zsófia az egyik, Andrássy Dénesné, Löwenburg Franciska a másik. Serédy Zsófia! — 283 — 10