Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Királylehotától Poprádig

1365-től 1386-ig Nagy Lajos feleségének, Erzsébet királynőnek tár­nokmestere, egyben 1378-ban gömöri főispán, ki azonban országos elfoglaltsága miatt nem igen lakott Szádon s azt kapitányaival tartatta rendben. És az idők múlásában, mint várbirtokost ismerjük a pelsőci templom sírboltjában porladó Lászlót is, ki 1401-ig Zsigmond máso­dik feleségének, Borbála királynénak volt tárnokmesterje; továbbá az Izabella királyné által kivégeztetett Ferencet s főleg II. Györgyöt, Ferenc fiát, Kassa felgyújtóját, János király elárulóját, majd' hívét, kinek felesége: Patócsy Zsófia, ura távollétében a várat ostromló Schwendi Lázár felsőmagyarországi főkapitány ellenében vitézül vé­delmezte Szádot és szabad' elvonulás feltétele mel ;lett csak akkor adta föl, mikor annak megtartására nézve mindén reménye meg­hiúsult. Szádnak 1566-ban történt eleste után, Schwendi elfoglalta Biebek György minden várát, köztük az erős Tornát is. A Bebekek kihaltával 1 Csáky István, majd Rákóczy György és Pethe András lettek Szád birtokosai. Thököly fölkelése idején, 1678-ban, magyar és német őr­sége volt a várnak. De ahogíy két kard nem fér meg egy hüvelyben, úgy ezek sem tudtak békességben élni. A sok egymás elleni áskáJó­dásnak, civódásnak végre is szomorú vége lett. Egy éjszaka a magyar őrség a németeket megtámadta, egy szálig leöldöste s Thö­köly kezére juttatta a várat. De a kuruc nem sokáig bírta. A köveii­kéző évben ugyanis Leslie tábornok vette ostrom alá. Könnyűszerrel elfoglalta, majd pedig I, Lipót parancsára falait, bástyáit levegőbe röpíttette. Ezóta rom. Szádnál leereszkedünk a Torna-patak völgyébe. Elhaladunk Derenkf mellett. A szekérút hatalmas kanyarokat vág a vígasztalanuf sivár hegyvonulatba. Körtvélyesnél elérjük a Torna-patak medrét, dé alig' kelünk át a hídon, a terep már ismét emelkedik. Almás fölött átvágja a Szilicei-fennsík északkeleti nyúlványát, 475 méter magasságban átve­zet a Körtvélyesi-hágón, ^melyen túl zöldmezős medencékkel, ala­csony dombsorokkal tarkított fennsík következik, itt, pontosan a Torna­szomolnoki út találkozásánál, egy merészen csúcsosodó magános hegy körvonala rajzolódik a háttéri mély kék égre s ami valóban mese­szerűen széppé teszi a képet, az az ormát koronázó ősi 'vár, me[y idlőpatinás falaival, tornyaival, bástyáival és hosszú életében egy fen­séges múlttal virraszt a századok múlása fölött. A vár: Kraszna­horka. Innen-onnan hétszáz esztendeje, hogy a hegy csúcsát ez a vár koronázza. Építője Bébek. Nevével századokon át találkozunk a tör­ténelem lapjain. Az ősük Máté, a sajómenti juhász, ki IV. Bélától kapta gömöri birtokait, köztük Krasznahorkát lis. A család tagjai a XIV—XVI. szá­zadban már országos hivatalokat, magas tisztségeket töltöttek be. így a XV. század közepén élt Domokos, Várad hírneves püspöke. Fia, István, diadalmas csaták hőse, Nagy Lajos király országbírája, László, István fia, ki a pelsüci templomban máig is meglevő vörösmárvány síremlékének tanúsága szerint, 1385-ben Abáúj főispánja, majd Mária királyné tárnokmestere volt. Detre, a nádori méltóságától rrtjegfosz­tott hatalmas úr; Zsigmond király engesztelhetetlen ellenfele : Ferenc, a mohácsi vész utáni idők királyokkal, hadseregekkel szembeszálló, — 282 — 10

Next

/
Thumbnails
Contents