Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Budatintól Likaváig

'Zichytek. Szúrós szemével né|Z le ránk pz árvái), likavai, rózsahegyi, késmárki birtokok egykor hatalmas ura, a Wesselényi-féle szabadságmozgalmat óriási összegékkel támogató II. Thököly István, a kalandos sorsú, életét N i ködern iában végző Thököly Imre szabadságharcos apja. Aztán lllésházy Gáspár, Bethlen Gábor híres hadvezére: György, királyi főasztalmokimjester, I. Lipót király kegyeltje. A hatalmas Eszterházyak közül Miklós herceg, kinek mellén a Szt. István rend nagykerjssztje mellett ott ragyog az aranygyapjú s a Mária Terézia-rend lovagi keresztje is. Koimor vonásaival itt tűnik föl Draskovits György árVaf főispán, ki anyja, Thurzó Borbála révén lejtt résztulajdonosa a dominiumnak. Erdődy György, az álláshalmozó főúr, ki I. Lipót, I. József és III. Károly királyok alatt egy időben tölti be az Árva-, Bars-, Sáros- és Varasd vármegyék főispáni tisztje mellett a főtárnokmesteri és országbírói méltóságot is. A hosszú-hosszú sor végén fugjg Zichy Ferencnek, a vár nagy restaurálójának képe, ki az 1800. évi tűzvésá után a csa'klnefm elpusztult váirat roppant költséggel helyreállította s így ine'ki köszönhetjük', hogy ma annak szépségében gyönyörködhetünk. A szomszéd

1 érmek bén ott sorakoznak a Thurzó-utódok képei.. Régen porrá vált ősapák, ősanyák, sisakos, páncélos, süveges, kUcs-i más, prémmentés, pruszlikos, fehér ingvállas, simára fésült és allongeparókás alakjai a mlultnak. Az aranykeretek alatt nevek. Igen, a legtöbb ma már csak egyszerű, fényét vesztett, feledésbe merült név, ,p*éd

:ig valaha eg

!yet jelentettek a fénnyel, 'hatálommal, kincses gazdagsággal s éle'tük úg'y indult, úgy lendült, mintha annak nem lenné vége soha! • ' • Itt függnek sorjában a híres Thurzó-lányok 'képei is. Zsuzsanna, Judit, Ilona, Borbála, Katalin, Mária, Anna lés Im'ne, az egyetlen fiú

1 'hitvese, Nyáry Krisztina. Aztán a belőjük kisarjadt fiak, unokák, ősiunokák. Országsorsot intéző nagyságok egýkior,.. . időfeketült képek ma. De keressük föl a vár egyéb megtekintésre érdemes részeit. A középső vár főnievezetessége a csaknem 100 méter mélységű kút, melyet Thurzó Ferenc a XVI. század közepén, török rabokkal vésetett a sívó sziklába. A közép várat hatalmas, több emeletes, toronyszerű épületek (kötik össze a felső várral. Ugylátszik', a vár eme rér észé t a (nemes mecénásnak vagy az ideje, vagy még 'inkább a pénze, nem engedte, hogy azt is belyrehozattassa, mert csak kívülről van átjavítva, dé belülről nem áll egyébből, mint a 4—5 méter vastag, vakolathányt ab'ak-ajtóbélletét vesztett falakból, melyeken az egykori gerendámeninyezet helyét, a falakon tátongó négyszögű lyuksorok mutatják. Egy márványcímer elmosódott, időkopott betűi küzködínék itt a múlandósággal s adják tudtára az utókornak, hogy az "1539—1543. éveikben, ezek a helyiségek voltak a vár akkori birtokosiárnak, Dubové Jánosnak a lakószobái. A mennyezetvesztett toronyszerű épületrész egyes emelete,írd újabban készített faljépcső kúszik, A 3—4 !méte

res térközökben ismétlődő négyzetes (lyuksorok árulják el, hogy a roppant vastagságú falaW 5—6 egymásfölötti szoblasort rejtettek. A lyüksorok fölött ablak

1, ajtoüregek. Kandalló nyomok. Erkély maradványok. Aztán a sziklába vésett lépcsők. Szűk, alig félméter szées ajtók. Fölöttük az egykor — 264 — 10