Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Budatintól Likaváig

ott éweskedo tí merek nyoma. Ki tudja, (melyik birtokosáé volt a várnak és ki tudja, m'íkór, milyen nemzetbeli bandita tördélte ki onnan? A toron v eme részében egy faragott kövekkel szegett sötét, kerek, nyílás vonja 'magára a látdglató figyelmét. Torka ez annak a vízfogói medencének, miely ostrom idején hívatva volt 'vízzel látni el a várbeli népet. A vízfogó zománcos agyagcső maradványai itt-ott még

1 ma is kiütköznek a falak közül. Végre száz és száz lépcső után felérünk a donzson legmagasabb] emeletére. Egy kőkeretű, szűk ajtónyitás fogiad'ja itt a fáradtan lihegő; érdleklődőt. Fölötte márványba vésett latin szövegű felírás: »Inpensisi Francisci Thurzó ©rectum anno 1561« miből megtudjuk, hogy a várnak a legősibb Hésze sem kerülte lel nagy építtető mesterének a

1 figyelmét. Néhány lépcső még és nyílik az ;utolsó ajtó, mjelynek küszöbén visszadöbbenve áll meg a vándor, mert amint kinéz azon, egy vasráccsal védiett erkély s azon át szédítő mé'ység és messzeség elképzelhetetlen távlata tűnik szemébe. Az erkélyre lépő úgy érzi, mintha valamely istenáldotta művészi alkotta kőrdioráma előtt állana. Ragyogó és tompa színek, elbűvölő távlatok csodálatos tömege az, ami körülveszi. Melyiket nézze? Ha letekint a mélybe, mint zöld mohába iágyazott gyerekjáték tűnnek föl a falu parányi házikói, pirostetejű uradalmi épületei. Egy kanyargó, a fák lombja, vagy egy-egy előreugró hegyfok mögé búvó hosszú, fehér, szalagszerű csík, a Kubin-szuchahórai ország'út. Egy másik, ezüstösen kígyózó szalag, az Árva vize. Észak felől, a fenyvesek alól látja kibukkanni az innen hajszálvékony vonalnak látszó Racsova-patak vizét. Délre, keletre, apró, füstösen fehér pontokat, az Árva partjára kuporodott apró majorokat, falvacskákat: itt Sirokát, Medzibrogyot, Knyazsát, Bezinét, a két Lehotát, Dubovát, Dluhát. Körülöttük változatos árnyalatú zöld szőnyeg terül. Fenyő, hárs, tölgyerdők végtelenje. Közbe-közbe féltenyérnyi szántócsíkok. Kanárizöidl rétiek. Csupasz sziklarongyok. A továbbnéző szeme megakad a Magura hosszú láncán. Mintha; •gerincek, kúpok, (nyergek

1, tarajok, völgyek, szakadékok volnának katonás rendbe állítgatva. Közülük magasan kúposodnak ki Kocska, Liszica, Mincsol, Kubinszka-Hora nevü csúcsai. Délfelé az ÁrvaLiptói mészhegyek láncán nyugszik meg a szem. Innen a magasból és távolból, egy végtelen, sötétzölden hamvadzó 'hullámos feltérségnjek látszik. Valójában azonban a helyenkint kétezer métert is meghaladó csúcsokban, járhatatlan szakadékokban, szirtromokban gazdag hegyvonulat. Éles, hegyes tarajaival itt hasítja föl az alant úszó fellegek vízzsákját az 1613 méterre tornyosuló Chocs, vagy a tőlünk ugyanolyan távolságban álló Szivi hatalmas ddlomittömbjie. Ezek völgyszakadékaiban vannak elrejtve azok a parányi fa'vacskák, melyekről hogy vannak, talán a százezredik ember se tud. De ha magával ragadó k azok az [innen áttekinthető tájak, részletek, színfoltok, melyek összképe a szép tökéletes érzését váltják ki a Természetet szerető lelkéből, még fenségesebbé teszi azokat a végtelenbe hajlónak látszó távlat s az ezen uralkodó rendkívül finom árnyalatú pasztellszínek, melyek észrevétlenül olvadnak összíe a hori— 265 — 10