Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Trncséntől Nagybitsségig

te meg, mely síremlék képében ott látható ma is a vár kisded templomában . * Thurzó György halálával a bittsei vár termei végkép elcsendesedő tek. Berozsdásodott a fölvonóhíd lánca. Üresen tátongott a hajdan nyüzsgő konyha. A lovagterem sem látott többé hangos sokadalmat.» Thurzó nádorral meghalt itt minden. Sem a rövidéletű Thurzói Imre, sem özvegye, sem ennek révén Esterházy Miklós, nem szerettek Bittsén tartózkodni. Elköltöztek. Magára hagyták a roppant épületet. Igy aztán lassan pusztulni kezdett. Mikor pedig a XVIII. század

1 végén Esterházy Pál herceg, a dúsgazdag Popper-családnak adta el az uradalmat, végképen megszűnt vári jellege, mert az új birtokos árkait foétjömette, fölvonóhídját leszereltette, gazdasági célokra, raktárakul és; alkalmazottjai lakásául használta föl az épülettömb egyes részeit és annal használja ma is. ...Sic transit glória mundi! — 159 —