Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Felvidék geológiájának alapvonalai
'eum-telepek legnagyobb részben a menilites, vagyis halpikkelyes palákban fordulnak elő \ A Kárpátok belső peremén, a trencsénmegyei Thurzófalván,. a galíciai ropiánkai rétegeknek megfelelő üledék 702 méteres mély-? ségébői buggyant ki petróleum Sárosmegyében Z b or ó és Felső— koma r n i k vidékén, 810 méter mélységben találtak petróleumot. Zemplénben, [zbugyaradványnál, 303 méter mélységben találták meg. a petróleum-ágyat. Ebből 48 órás időközökben szökőforrás alakjában ömlött ki a petróleum. Ungmegyében Izaszacsa i és Ligetes faivak mellett, az úgynevezett ropiánkai-rétegek fekete paláiból, 725 méter mélységből tört föl a kőolaj még pedig napi 1000 métermázsa súlyban. Végül a máramarosmegyei Körösmezőn, a világháború kitörési évében, 1914-ben ejtették meg a legmélyebb kárpáti mélyfúrást (1147 mL) s noha a kutatás a legszebb reményekkel biztatott, a fúrást az oroszok előnyomulása miatt be kellett szüntetni. Kárpátalja viss/cszerzésével ezt a kutató munkát bizonyára folytatni fogják. * Az oligocénnel az ó-harmadkor lezárul s a Föld történetének új, hatalmas korszaka kezdődik, mely állat- és növény életének tüneményes változásaival, méltán keltheti föl az érdeklődést. Ez a körülbelül 100 millió évig tartó korszak az ú j - h á r mi a, d 1 i d 6 r vagyis neogén, melyet geológusaink ismét két nagy, egymástól lényegesen eltérő szakaszra osztanak: a miocénre és pliocénre. A miocénben a területünk fölötti tenger eloszlásában figyelemre méltó változást látunk. Az a hatalmas szárazulat, mely az oliqocénbeni a Balkán felől csaknem a mai Szávatorokig bocsájtotta ki ágát, északnyugati irányban megnyúlva, egybekapcsolódott a kissé délre húzódott úgynevezett alpesi földnyelvvel, majd kiszélesült a Dalmát partokig és azzal a földhyefvvef, melyből később a mai Olaszországon átvonuló Apenninek emelkedtek, megalkotta a későbbi Földközi-tenger nagy öblét az Adriát. Ilyenformán a Kárpátok medencéje, továbbá a Galicia és Románia fölötti víztömeg úgyszólván tengerré lett s nyugaton is, keleten is, csupán keskeny tengerszorossal kapcsolódott az úgynevezett Thétist-be, vagyis az Ös Földközi-tengerbe, mely abban az időben behatolt Déloroszországba, magában foglalta a Káspi-tó nagy részét, elhúzódott az Aral-tó vidékéig, elborította az Alpok! keleti szegélyét, Olaszországot és Afrika északi részeit. A miocén éghajlata melegebb, mint az oligocène. A sarki hidegnek nyomó sincs. Sőt ellenkezőleg. A sarkvidék harmadkori, flórája olyan buján tenyészett, hogy ott, ahol ma jég és hómező k terülnék* az egymásra halmozódott növényi életből hatalmas széntelepek keletkeztek. Erdőképző fáiban a tölgy, bükk, nyár, platán, füge, mirtusz* pálma, banán és kámfor az uralkodó. Mocsaraiban dúsan növő szénképző növények dzsungele élt. Ezek nyomai Felvidékünkön is gazdag; széntelepekben maradtak fönn. Ilyen miocénkori széntelepek vannak a Mátráiban, Cserhátban, Bü kikben. A miocén-rétegek 1 sorát legszebben a salgótarjáni szénbánya tárta föl. Itt a rétegek alúlról-fölfeí©, a következő sorrendben települtek. Legalul fekszik a felső-oligocén m. e. 300 méter vastag homokkő rétege. Fölötte m. e. 50 méter vastag' kon— 20 — 2
