Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Felvidék geológiájának alapvonalai
<glorrerátumokkal vegyes homokkőréteg ül. Ezen ismét m. e. 50 méter vastag dácittufa, majd miocén faunában gazdag plasztikus aqyáqréteg s ezt követőleg a legalsó, m. e. 2—3 méter vastag széntelep. Az első szénréteget a másodiktól egy 30—35 méter vastag fedőpalából és homokkőből álló rétegsor ^választja el. E fölött ismét 30—35 m. vastag congeriás-palás réteg húzódik s ez szolgál alapfeküjéül az alúlrcl számított harmadik szénrétegnek, melyre körülbelül 500 méter vastag homokos agyag települt. E rétegsorok közül legfontosabb az alsó- és felső mediterrárf érintkezési részében fekvő úgynevezett slirréteg, mely echinida kövületeket tartalmaz. Mivel a salgótarjáni szénmedence körülbelül 300 négyszög kilométer területet foglal el, egymástól elég távo' eső aknái az alsó-mediterrán települési viszonyokra vonatkozóan érdekes tanulmányok megtételére -adnak alkalmat. A Cserhát északi ágai közt levő nógrádi szénmedencénél a b ü k k i, illetve sí a j ó v ö I g y i telepek a maguk 100 km területű, 3500—40C"í kalóriás szenet adó medencéikkel talán még fontosab 1 bak. Ezek is a miocén alsó-mediterrán emeletébe tartoznak és mindennél fényesebb bizonyítékául szolgálnak annak, hogy ezekben a geologiai időkben a mai Bükk, M ált r a és Cserhát-csoport lagunáiban, kisebb-nagyobb édesvizű tavaiban, a szénképző növények dzsungele élt s hogy ez a beltengieri parti vidék az új-harmadkor •évmilliói folyamán, periodikusan sűlyed't, emelkedett és mindén emelkedése egy-egy újabb széntelepnek, minden sűíyedése egy-egy újabb rárakódott kőzetrétegnek fett a szülőanyja. Nagyobbarányú széntelepek vannak még Nyi' trabánya vidékén is. Nevezetessége ennek, hogy az 5—6 ezer kalóriás szén andezittufa-réteq alatt fordul elő. Emberi táplálkozás szempontjából rendkívüli jelentősége van az új-harmadkor értékes ásványának, a kő, vagy konyhasónak, melynek Felvidékünkön híres telepei Máramarosmegyében S z I a t i n a, R ón a s z é k, A k n a - S u g a ta g. Sárosmegyében Sóvár. De nézzük, hogy a miocén folyamán, milyen egyéb alakulások történtek mai hazánk területén és elsősorban Felvidékünkön? Ebben a korban sűlyednek el végkép a Magyar Masszívum (Variszkuszi hegyrendszer) hajdan több ezer méter magas rögei. A mai Alföldünk] felszíne alatti kéregzsugorodások, kavernaomlások magukkal rántották az Alföld felső kérgét s így ennek helyén több ezer méter 'mély tálszerű süppedés támadt. A besüppedt részeket elborította az 5—6 száz méter mélységű tenger s ekként az Alföld és Dunántúl, a Pilis, Vértes, Bakony, Mecsek kivételével, víz alá került. Az Alföld süppedésével egyidejűleg, a belső nyomás következtében, a peremszéleken fölszakadt a föld 1 kérge és azokon át a belső izzó magma hatalmas lávaárak alakjában, különösen a V i sel g rá dbörzsönyi -, Selmec-körmöci- C s e r h á t -, M á t r a -, Bükk-, Eperjes-tokaji-, Vi ho r I átf f o I y á n a - 5 z i n y á k, BortóGyil- és N a g y s z ő 11 ős i-hegyekben tört a felszínre, megalkotván ezzel hazánkban a világ legszebb harmadkori vulkán-régióját. De ugyanekkor gyűrődtek, emelkedtek a magasba a Kárpátok szirtvonulatai is, hogy ezzel mintegy bekoszorúzzák a lassan kiédesülő beltengert, mely évmilliók múlása, geologiai korszakok születése és letűnése után, ma mint hazánk alföldje, ad lakozást a magyarnak. * — 21 — 2
