Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Trncséntől Nagybitsségig

korlátjához támaszkodva néz be a szurdokba, azok mélyén önkénterÉenül is várromot keres. Romot és romantikát, mely még vonzóbbá, érdekesebbé tegye a tájat, bevonván azt a regék aranyos zománcával. És íme, mintha tündérországban járna, hol csak kívánnia kell és a kívánság teljesül, Ljetava-Lucskánál amint betekint a Licsenka-patakl völgyébe, egy fehéren izzó meredek sziklakúpon festői várrom álmodja vissza századok előtti életét. A várrom: L jeta va. Mint fecskefészek a falon, úgy tapad a vöröses-jszür'ke mészlsziklákhoz, men lyek'ből azonos kövekből rakott bástyáival, valósággal kinőttnek látszik A Felvidék sok-sok várromja közüí Ljetava egyike azoknak, melyek falaikkal, körbástyáikkal, hatalmas donzsonjaikkal, gótívű ablakkereteikkel, kiugróikkal, erkélyköveikkel, sáncárkaikkal, erős kapujukkal és kazamatáikkal annyira lebilincselik az embert, hogy szinte beleéli magát a letűnt századok légkörébe és képzelete erejével fölépíti azokat romjaikból. Mikor ragasztották első köveit a kősziklához? Mikor épjtették a donzsont, mely alakjából ítélve a legősibbnek látszik? Mikor a palotát, melynek faragott ajtó és ablákbé!léteiből mégi meg van .egy-két csúcsíves töredék? Mikor a kápolnát, melynek poligonál szentélyén még nyoma van egy két tenyérnyi festett képnek? Mikor a középső: és alsó várat,... miikjbr a körbástyát, várkutat, melyek épitési idéjét talán századok választják el egymástól? Ki tudna megfelelni e kérdésekre, mikor irott nyomok nem' maradtak és csak egyes jelek árulják el, hogy egymást váltó nemzedékek építették, bővítették olyanná), amilyennek ma látjuk. A sziklafal alatt parányi falu. Az egykor kiterjedt uradalom rna'gVa: Lietava. Szép gondózott házaival kiválik a környező falvak, apró zsuppfödeles, tenyérnyi ablakú, földrenyomott viskói közül. Egykét ház és kőfülkés Mária-szobor előtt, faragott kövek szolgálnak küszöbül, ülőkéül, térdeplőül. Valamikor a vár ajtó-ablak bélletei, erkélytartói voltak. A romokat fosztotta ki értük a ma embere. És a Várkápolna külső falából emelte ki azt a márványlapot is, mely ott hever az iskola előtt. Betűit olvashatatlanná koptatta az Idő és csák címere, a pálmaleveles kettős kereszt sejteti, hogy azt vala'melyik Bebek sírja fölé állította a kegyelet. XIII. század végén királyi vár. De a XIV. század első éveiben már Csák Mátéé, a trencséni kényúré. Nem sokáig. 1321- után Róbert' Károly koronabirtoknak jelenti ki. És az is marad' több mint száz éven át, mikor Zsigmond király Stibor vajdának adományozza. A Stiborok kihalta után Bebek Lászlóé, Mária királynő tárnokmesteréé. Ám af Bebekek sem sokáig regnálnak benne, mert 1431-ben huszita rablók' foglalják el, kik mindaddig innen űzik' rablásaikat, míg Mátyás király meg nem tisztítja tőlük a Felvidéket. Ekkor Zápolya Imre, a Lestár fia, kap. rá donációt, Országos (érdemein kívül családi jussa is van hozzá, mert felesége, Orsolya, Beibek leány, a Rigómezőn elesett Bebek Imre leánya. Utóda a birtoklásban öccse, István, az ország' északi részének főkapitánya, kinek sok241