Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Trncséntől Nagybitsségig
folyik. Ma is egyre mélyül, egyre szélesül a csoídálafcos szoros;. D® ez a munka emberi szem előtt észrevehetetlen, ötven vagy száz év a végtelen idők folyásában, felszínt átalakító munkájában semmi. Azok a remek sziklaalakulatok, melyek ma Kupola, Tű, Cukorsüveg név alatt ismertek a Természet vadságában gyönyörködni tudó vándor előtt, előbb vagy utóbb szintén ledőlnek, darabokra szakadnak, szétporlódnak s a rohanó víz árján a Vágba soídródnak, hogy aztán a mikromnyi sziklarészecskéket ez szállítsa tovább és segítsen belőlük fölépíteni az Alföldek áldott televényét. A M an in-hasadék közelében, ,Z á s z k á I falun túl, egy máisik festői szoros fogadja a vándort: a K o st ye I i c i - s z a k a d é k. Ez méretre ugyan kisebb, nyitottabb, de sok tekintetben még a Maninniál is érdekesebb. Vrch Teplán, a község lelkészétől értesülünk, hogy amennyiben érdékelnek a fantasztikus alakokban gazdag sziklás tájak, a közeli Szulyó felé vegyük útunkat, mert amit ebben a szakaszban látunk, az érdekesebb, mint a Tordai-hasadék, mint • a Gölnic vagy Hernád szurdoka; vadregényesebb, mint az Áji és Szádelői-völgy, bámiuíatosabb mint a gömöri-karszt, vagy a Tiszolc-környéki sziklatornyok. Alig halad az ember pár kilométert, már is egészen más világban 1 találja magát. Amerre tekint, az erdők mély zöldjéből kiemelkedő csupasz sárgás-fehéren villogó mészszirtek fogadják mindenütt. A felszínt (átalakító természeti erők 'bámulatos munkáját figyelheti meg itt is. Ugyanis a hegyek kőzete kemény kovamagőkat tartalmazó mészmárgakong ;lomerát, mielyet az egymást követő évszázezrek folyamán az eső, szél, napfény, fagy váltakozó hatása, mindén képzeletet meghaladó alakzatokká formáit. A völgy, me'ynek meredélyein ezeket a csodadolgokat észlelhetjük, hegyláncszerűen északdél irányú fővonalban Hricsótól-VrchTepláig húzódik. A hricsói várhegy 567 méteres magaslatával kezdődik, hogy aztán a Szagszova-Vrch sziklás gerincében 729-, az óriásí sziklacsúcsok egymásra halmozottságában pedig 868 méter magasságot érjen el. Az érdekes sziklavilág, mely éppen olyan bámulatos emberi, állati formákat, váracsokat, palotaromokat, oszlopos csarnokokat, hidakat, tornyokat, barlangokat mutogat, mint az aggteleki cseppkő-, vagy a dobsinai jégbarlangok képződményei, legváltozatosabb formáit Rohács környékéin éri el. A három, egyenkint is tekintélyes ímaígasságú ág, a Broda, Zsibrit, és Rohács, mély völgykatlant zár körül. Ennek legmélyebb részén, parányi fafvacska fakunyhói rejtőznek el a világ szemei elől: Szulyó. Határa semmi. Lakói az ország vándorai: drótosok, üvegesek, építő napszámosok. Az ember nem tudja elképzelni, hogy milyen okok kényszeríthették első lakosait ebben a imadár is ritkánjártía (terméketlen katlanban letelepülni, mikor nemi messzire tőle, már áldott határokkal találkozik. < • Ha a vándor rászánja magát a hatalmas sziklatornyok megírnád Szására, a tetőn, alig hozzáférhető magasságban, szédítő meredek-) ségben, a kővilág közepette, egy sziklavár romjaira bukkan. Most »romokba roskadva, a környező sziklákkal egyforma színbén, egy— 239 — 10
