Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Trncséntől Nagybitsségig

forman kopva, ajlig lehet a környezettől megkülönböztetni és csakt akkor látszik, hogy valaha erős sziklavár állott itt, ha közelebbről átkutatjuk. i Kétségtelen, hogy rablólovagyár volt. Elrejtett, útból kiesett sziklafészke a Podhrágy várából harambasáskodó hirhedt Podmaninoknak. Nem lehetetlen, hogy Ostrorogski Szandzidvoj, a lengyel kalandor, a XV. század első éveiben építtette. Ugyanis, mint föntelbb említettük, »leghűbb szolgálataiért« Zsigmond királytól a közeli Podhrágy várát kapta jutalmul, minthogy azonban ez a vár nagyon is járt út mellett, a Vág partján feküdt, Ostrorogski jónak látta, hogy a Szulyóf völgy hozzáférhetetlen szjklavadbnjában építtessen .egy várat, hogy a Vág! völgyében utazó kalmároktól elrabolt portékát itt rejthesse el. Az Ostrorogsjak, majd Podmaninok családjának kihalta után, a XVI. század közepén, a vár Szulyovszky Sebestyén személyében ka1 pott új gazdát. ^ A Szulyovszkyak úgy látszik a legújabb időkig bírták Szulyiót. Mikor szálltak lé magas sziklavárukból a völgybe, azt csak következtetjük. Ugyanis a nyomorult falvacskában épült kastélyuk a XVII—XVIII, század építési modorát viseli magán, a vár pedig a szatmári békekíö1 tés után már lakatlan volt, így ebben az időben kellett vári életének ist megszűnnie. * Trencsén megyében a Vág felső könyökét a Kis-Fátra csoport-r jához tartozó Veterna-Hola, másként Rajeci-havasok ágazzák be. A forrásvölgyekkel össze-vissza szabdalt hegyek leginkább mészkőből állanak, miből következik, hogy a vidéken sok a szirtrom, sasbérc; szurdokvölgy, barlang és oíyan pompás növényzet, amilyen csak. mészvidéken lehet. Ennek a területnek különösen szép tájrészletei a Vággal csaknem párvonalosan húzódó völgyben láthatók. A völgy fenekén a kimosott kövek' bújósdit játszanak a Rajcsanka vizével, mely nagy zajjal rohan a szűk mederben, egyre bővülve a be'étutó források, csermelyek tömegétől. Mert ahány keresztvö'gy nyíik itt, annyi forrás csörgedez a Rajcsanka felé. A legtöbbnek neve sincs. Ki tartaná számon őket, mikor száraz, esőszegény nyarakon csak a kövecses medreiket mutogat" ják, melyekből a tűző nap kiszippantotta az utolsó csepp vizet is. A Revan és Klák csúcsai alatt országút kanyarodik a meder mellé s ettől kezdve csaknem Zsolnáig, a patak és út hűségfesen kísérgelii egymást. Az út mellett parányi, hosszan elhúzódó falvak rejtőzködnek: Facskó, Trsztenna, Suja, Klacsin Porubka, Ljetava-Lucska. Egyik szegényebb, igénytelenebb, mint a másik. Határuk semmi. Vagyonuk a sok gyerek, kik a favityillókból méhraj módijára tódulnak ki az> idegen láttára. A terület közepén egyetlen nagyobb hely: Rajec. H ár» romezer lakosával, forgalmas kereskedésével, valóságos világváros a többihez képest. Vasas hévvízú fürdője a jobb nevűek közé tartozik. Idegbetegek, vérszegények, nem igen hagyják el gyógyulás nélkül. Szinte magától adódik, hogy a fő völgybe n gyalogló vándor, a-> mint meg-megiáll egy-egy völgytorok előtt és az utat átívelő hidak — 240 — 10