Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Utazás Dévénytől Beczkóig

roskadozó állapotban volt, mikor pedig pár évvel később falai közül kivonult a cserepár őrség, vele együtt kivonult belőle az élet is. Nyitra vármegyét a Vág széles völgye két részre osztja. Jobbparti felére esnek a Kis-Kárpátok északkeleti nyúlványai : a Javorina, Nedzólés Brezovai-hegyek. Balparti részét a Nagy- és Kis-Fátra csoportjához tartozó Innovée, Tribecs, Strázsó és Zsgyár hegyei teszik változatossá. A balpart hegyei egészen a Vág partjáig nyomulnak s itt hirtelen

1 esnek alá. Maga a 10—15 kilométer széfes völgy teljes egészében a jobbpartra esik. Ennek a völgynek a nyugotii szé-ében, Osztró, Pobedim, Koritno és Sipko községek között, ía Duc'vág partjain terjeszkedő kőris és éger erdők, egy parányi falut rejtenek (el a világi élőt az alig 300 lelket számláló Ocskót. Ösi megülés. Nevével már a XII. század végén találkozunk. Ekkori birtokosa a Dubi-csatád, mely ocskói várbirtokáról vette föl a később ismertté lett Ocskay nevet. Ez a név Róbert Károly koráiban tűnik föl először, mikor Dubi Kozma fia, Miklós ispán, Károly király egyik Nyitramegyei castellánusa írja magát Ocskaynak. A falu végén ma is áll a ved/ett, vasrácsos ablakú, zig-zug fofyc«-.sós, az idők súlyától földrenyomottnak látszó ősi kuria és közelében egy még régebbi vár szétomló törmeléke. A várépítő neve ismeretlen és a vár múltjából is kevesett jegyzett föl a történelem. Az Ocskay-ícsaládínak legismertebb tagja Ocskay János és petrőczi Szentmihályi Éva fia: László, II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának egyik legendás hírű, népbalíadákban, regékben halhatatlanított alakja. A XVII. századvég és a XVIII. századelő korának nincs még egy olyan változatos életű kalandora, mint Ocskay László. Erényekben gazdag, dé bűnökben versenyen fjeiül álló. Életeleme a harc. Mindegy, hogy ki ellen. Mindegy, hogy miért. Mindegy, hógy milyen fegyverekkel. »Ellenség villáma« »Tűz fejedelmie« a neve. Ha kell, a népek szabadságáért küzdő, ha kell, saját hazáját eláruló. Szegényeket istápoló szív, dé egyben elvetemült rabló. Gyilkos és életmentő egy személyben. Hóhér által megcsonkított pribék. De hadierényeiért kitüntetett hős is. Hol keresztény, hol mohamedán. Hol a legvadabb pogánynál is elvetemüítebb istentagadó. Indulata lobogó, mindent felperzselő láng. Gyűlölni, szeretni, nálánál jobban senki sem tudott. Nagy része volt a kurucháborúk dia dalaiban, de nagy a kivívott diadalok, nemzeti törekvések el buktatásában is. 1710-ben, mint császári ezredes, itt esett az elárult kurucok csapdájába. Jávorka Ádámék lóhátára kötözve, nagy diadallal innen hun1 colták Érsekújvárba, hogy ott kivégezzék Ocskó és Várszerdahely fölött a völgy összébbszorul. A Nedzó erdőtakart hegyei kiülnek a síkság szélére és onnan integetnek búcsút a völgy közepén csillogó Vágnak, mely meglassúdott folyással kígyózik dél felé, .. 1 r ' * I : — 222 — 10