Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Utazás Dévénytől Beczkóig

Nyitranriegye északi részéiben, a Vágmedence jobbpartján, a Ned' zó-hegycsoporthoz tartozó ßIadva és Plisivec között, kopár, mészsziklás hegyhátak terpeszkednek. Ezek egyikén ősi romfaiak bámulinajk a Vág és Dudvág között fekvő keskeny síkságra. A neve : C s e j t h e. Századok óta kísértő rém. Századók óta kerüli mindén élő. Szétomlott, szétporlott körülötte minden, mint ahogy szétporlott, büszke úri népe, büszke úri népnek minden dicsősége. Csak a hírük maradt. Az is a rosszabbik. Az egyik közülök haldokló ősz apját dobatta szeméire. A másik, hazáját hitvány csengő ércért odadta cserébe. Rabolt, gyújtogatott, gyilkolt a harmadik s tán a legundokabb valamennyi között, ártatlan leányok vérében fürdött, hogy szebb legyen tőle. Ugyan ki ne hallott volna egyszer, avagy másszor a csejtei várnak híres asszonyáról: Báthory örzsérői?! Az omlatag bástyák árnyékos bolthajtásaiban még ma is az ő emléke kisért. Két század óta beszél róía a hagyomány. Azt mondják, hogy e inő ifjú leányok véréjben fürdött, attól fett oíy fehér. Még bejárható a pince, hova áldozatait eltemettette. A távolban, túl a Vágón, még láthatók a szétomló falak, melyek közt egykoron az ifjú lovag la-' kott, kinek kedvéért megölte urát, Nádásdy Ferencet, apró csemetéit, minden cselédeit, hogy szép és szabad legyen. Még ma [sincs földerítve, őrült voít-e Báthory Erzsébet, vagy olyan tudatosan vérengző szörnyetege a női nemnek, melyhez hasonlót nem tud fölmutatni a történelem. Az 1610-ben Thurzó György nádor elnöklete alatt tartott bűnügyi vizsgálat adatai szerint Erzsébet asszony, emberi vérre szomjaztában, Ilona, Dorottya és Fickó nevű belső cselédei segítségévei 656 leányt ölt meg, kiknek tetemeit a vár pincéiben és a várat környező erdőségekben földeitette el. Miért ölt?! Miért?! Többféle regeváltozat maradt fönn erről, de hogy a sok közül melyik közelíti meg legjobban az igazságot, azt nem hámozták ki maguk az elsárgult, szétmálló períratok sem, melyek ma ott emésztődnek az Országos levé tár polcain. A »miért« kibogozásra nem helyezett súlyt az akkori magas törvényszék. Csak a tényt firtatta. Az okot lnem kereste. így az iratokból, tanúvallomása jegyzőkönyvekből s magából az ítéletből csak annyi bizonyos, hogy Báthory Erzsébet és cinkosai kezétől az ifjú leányok százai véreztek' el. De ezekből az iratokból szomorú fényt látunk deríteni az akkori igazságszolgáltatásra is, mert míg a gyilkosságban segédkező cselédé ket kínos testcsonkítással, tűzhaiállai és hóhérpallossa, sújtotta a földi bíró keze, addig a főcinkost, a mindenható parancsolót, a voltaképeni tömeggyilkost, csupán a csejthei várban eltöltendő életfogytiglani fog ságra ítélte a vádlottban Zrínyi Miklós hadvezér és Drugeth György országbíró anyósát-, Báthory István lengyel király unokahúgát néző Thurzó nádor. Báthory Erzsébetnek 1614-ben bekövetkezett halálával a csejthei uradalom gyermekeire: Katalinra, Homonnai Drugeth Györgynéqe, Annára, gróf Zrínyi Miklósnéra és Pálra, a későbbi grófi rangot nyert királyi főudvarmester re szállt. Ennek a Pálnak és Forgách Júliának a házasságából született Nádásdy III. Ferenc, Lipót király ország'bírája, a Wesselényi-jféle szabadságmozgalom részese, ki 1671ben hóhérbárd alatt végezvén életét, összes javai confiscáltatni ren— 223 — 10