Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Felvidék geológiájának alapvonalai

Felvidékünkön a kréta-szisztémának érdekes nyomait találjuk a K i s-K á r pá t okban, a Magyar-Morva határ hegységbe n, i a v o r n i; k b a n, B e s z k i d e k ben, Kis- és N a g y-F á t r,á ba n^ Magas- és Alacsony-Tátrában, az Erdős-Kárpátokban, K e I et i-B es z k i d e k be n, M á r a m a r o s i-h a v a s o k b a n, de főleg a F e h é r- é s F e k e t e-T isza forrásvidékén. Az úgynevezett kárpáti homokkő, ez az erősen vasoxid tartalmú, meszes kövületekben szegény kőzet, a felső-krétából származik, de fejlődésében jelentékenyen átnyúlik a harmadkorba is. Mélyebb rétegeiben határozottan sekély tengeri képződ

!mény és ugyanilyen eredetű a Nyugati-Kárpátok világosszínü, apticus mérgén ülő dolomitja is. * A felső-kréta emelet lezárultával, a földtörténet egy újabb hatalmas korszaka kezdődik, az új-, másként tercier, vagy harmadkor. Az a 360—380 millió év, melyet ez a formációcsoport a Mindenség milliárdokat kitevő idejéből leköt, úgy a szervetlen, mint a szerves életüen, meglepő változásokat hozott létre. A tengerek még egyre változtatják helyeiket. A belső erők hol alásülyesztik, hol magasba tolják' a Föld kérgét a víztükör fölé. A mai kontinensek még nem léteztek. Ezernyi-ezer szigetcsoportra szakadozva emelkedtek ki a határtalan vizek mélyéből. De már látszik, hogy a tengerek és szárazulatok harcában végre is ez utóbbiak lesznek győztesek, mert a geologiai tudomány egyre nagyobb-nagyobb, kiterjedtebb szárazulatokat feltételező bizonyítékokat talál e korból. Hatalmas öblök, tengerrészek szűnnek meg. Beltengerek keletkeznek. Az oceánok határozottabb és állandóbb alakot nyernek. A szárazulatok süppedéseiben félig sós és édesvizű tavak keletkeznek, bennük egy sajátságos szerves élet nyomaival. A Föld belső erői, vajúdásukban hatalmas hegyeket, hegyvonulatokat szülnek. Ebben a korban emelkednek a tengerek fölé a Föld ieqmagasabb hegységei: a Kárpáto,k, Alpok, Piréneusok, Apenninek, Balkán-hegyek; Ázsiában a Kaukázus, Himalája; Amerikában a Kordillerák. A tűzhányók minden képzeletet felülmúló arányokban, az eddigi geologiai formációkat átfúrva, ömíesztik magmatömegeiket a felszínre, hogy kihűlve, kristályosodva, legfontosabb tömeges kőzetféleségeikkel: gránittal, szienitte'í andezittel, trachittal, bazalttal, erősítsék a Föld szilárd kérgét. Az új hegyalakuiatok a lassan kifejlődő vízfolyásoknak új irányokat szabnak. A kezdetben tropikus éghajlat lassan enyhül. Kezdenek kialakulni az éghajlati övek. A meleg égövi növények, mint a banán, datolyapálma, kámfor, füge, gummifák, eucaliptusok, kaktuszok mellett, a felső krétában föllép a tölgy, "bükk, nyár, dió, gesztenye. Gyors pusztulásnak indul a régi állatvilág. Végkép eltűnnek az eddig

1 uralkodott ammonitek, belemnitek, inocerámusok, exogirák, krinoideák, a nagy tengeri szaurusok, pterodactylusok, cycadéák, tobzosok. Viszont erős fejlődésnek indiilnak az emlősök, melyek az óharmadkor paleocénjében lépnek fel először. Ilyenek elsősorban az erszényesek és félmajmok, a palaeotherium, ez a tapir formájú, rinocerosz fogazatú ősló féleség. Az anopletherium, mint a kérődzők- s az anthracotherium, mint a disznó őse. E fauna képviselőihez számítjuk — 17 — 2