Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Utazás Dévénytől Beczkóig

hol a hátság hosszan, nyelvalakban nyúlik a síkságba s Kirá,lyfán és Dubo ván felül, előhegyekké növekszik. Dubova fölött a Kukla-csúcs már 564 méternyire emelkedik a tenger színe fölé. Az erdővel megült glőhegyek tájrészletei itt egyre megkapóbbá válnak. A hegység mélyéiből csörgő patakok bujdosnak elő. Az erdÖszéeket a bokortársadalom királyi képviselői: a galagonya, mogyoró, iszalag, kökény és vadrózsa pászták uralják. A tölgyek barnászöld lombszőnyegét helyenkint a világos hársak s a kékesbe árnyaló fenyők foltjai tarkítják. Amint így szemlélődve rójjuk az utat, észrevesszük, hogy a Kis-» kárpátok vonulatának közepén, ennek a Kis-Alföld felé néző keleti, lejtőin, a 754 méter magasságot elérő Viszojkábó! lefutó Gídra-patak fölötti 'meredek, legfelső részéig erdővel takart kúphegyén, több mint hat évszázad óta egy ősi vár tekint le a Galgóc és Nagyszombat táját övező Mátyus földjére. A neve: Vörös kő. Hátterében a KisKárpátok hirtelen emelkedő lánca. Kelet felé nyitott a tájék. A távcsőbe néző előtt remek részletekben bomlik ki a nagyszombati sík. A hegységből lefutó patakok egymással versenyezve rohannak a Dudvág felé. A sík tarka színfoltjai közül élesen ütköznek ki a hófehér fa.'utornyok, Köröttlük tenyérnyi erdők, szélesen elterülő szántók végtelenje. Ebből a síkból halványan, lelmosódottan bontakoznak ki Nagyszombat tornyai, hogy a már mögötte következő részletek teljesen elvesszenek a messzeségbe. Vöröskő várát a hagyomány szerint III. Béla leánya Constantia« I. Ottokár cseh király feesége, az 1230-ik év körül építtette. A XIII. század végén Tamást, Tibuch comes fiát uralja a vár. Majd Csák Péter főlovászmester fiáé, Mátéé. Máté urat 25 évi birtoklás után 1321-ben elszólította a halál, így egyéb töméntelen birtokával együtt a vörö|skői rész is a kincstárra szállt és körülbelül 30 évig királyi ispánok kormányozták. 1350ben Vöröskőt Nagy Lajos király »hű szolgálatai és felette nagy érdemei elismeréséül« Wolfard Ulrik német lovagnak adományozta. Wolfara utódai mintegy száz évig birták Vöröskőt. Egy leszármazottja, Pál, Gytka opaviai hercegnőt vévén fe eségül, {ez csakhamar özvegységre jutott, mikoris Erzsébet királyné, 1440-ben kelt oklevelével Vönöskőt Gytka hercegnőnek adományozta, ki egy év multán levetvén az özvegyi fátyolt, bazini és szentgyörgyi grqfhoz ment férjhez. f György gróf nem sokáig maradt Vöröskő birtokában. Ugyanis abban a küzdelemben, mely Mátyás király és Frid'rik német császár közt folyt, György gróf az utóbbi pártjára állott, minek az lett a köi vetkezménye, hogy a kamara, mint hűtlenségbe esőt megfosztotta, birtokaitól. Ám ez az ítélet csak személyben váltotta föl a birtok urát, miért az továbbra is Szentgyörgyi kézben 'maradt, amennyiben a pozsonyi káptalan György gróf fiát, Pétert, iktatta a vöröskői uradalojmba. Ez a Péter 1511-ben Vöröskőt Zápolya István nádor özvegyének, Kedvig te sehen i hercegnőnek, nemkülönben Zápolya Jánosnak és Györgynek, 36 ezer forintért elzáógosította. Ettől az időtől kezdve a várbirtok egyik zálogtulajdönos kezéről a másikra vándorolt, mivel később olyan zavarossá lett a tulajdon kérdése, hogy még a királyi — 217 — 10