Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Utazás Dévénytől Beczkóig

Szlovákiának, ha élni akar, előbb-utóbb államközösségre kell lépnia a történelmi Magyarországgal, mert területét természetszerűleg idh kapcsolja a földrajzi heilyzet s az leoből folyó gazdasági adottságok. * Pozsonyból a Kis-Kárpátok kieteti ágai alatt igyekszünk észak felé. Csodálatos ez a vidék. Míg jobbkezünk felé szemfárasztó síkságban éli ki magájt s olyan részletekei mutat, mintha a Nagy-Alföldön járnánk, balkéz fjelői a hegysége falszerűen emelkedik a magasba, hogy pár kilométerrel beljebb már 5—6 száz méteres csúcsokban uralják az ésszakkeletnek tartó gerincet. Ezien az útvonalon első állomásunk Szent-György, a HuntPázmány nemzetségből kisarjadt Bazini és Szentgyörgyi grófok ősi fészkie. A Szentgyörgyi grófok, kik II. Endre korában tűntek föl először a magyar közéletben s közülök Sebő comes 1209-ben hadi érdemei elismeréséül kapta Szent-Györgyöt, a további századok folyamán hatalmaskodásaikkal épp úgy foglalkoztatták az országgyűléseket, mint Dunántúl nyugati végein a Németújváriak, vagy a Mátyus földjén Csák Máté. A város már a XIII. században a kiváltságosok közé tartozott s mint falai kerített oppidum, hosszú ideig nem tartozott a vármegye igazgatása alá. Enmek a kornak némi emléke ősi falmaradványaiibaln s a XIII-XIV. században épült toronynélküli gótstílű templomában ma is meg van. A templomban a Szentgyörgyiek hatalmas, vörösmárVány sínemlékei vonják magukra a látogató figyelmét. E sírkövek között művészi kidolgozásával szintié páratlanul áll a XV. század történetében nagy szerepet játszott Szentgyörgyi Györgynek 1467-ben felállított t'-mbája, mely a főurat teljes lovagi öltözetben, páncélosán, gyűrűs sodrony in g'bjen, hosszúszárú csillagtarajos sarkantyúval, nyugvó oroszlánon állva, kópjás zászlaján a Szentgyörgyiek hatágú csillagú címerével ábrázolja. A város fölötti erdőség ősi vár romjait rejtegeti. Hos

czú századokon keresztül ez volt a Szentgyörgyi grófok rettegett szi daíészke. A romok megtekintése után, szemet gyönyörködtető szőlő ültetvények és gyümölcsöskertek között vezet tovább az út. De alig teszünk meg 5—6 kilométert, a Szentgyörgyi grófok egy hajdan nem kevésbbé híres városát, Bazin t találjuk. A várost, melynek magán és középületeiben még ma is a középkor építészeti je'ljege az uralkodó, kőfal veszi körül s gótstílű templomainak egyikében lllyésházy Istvánnak, Rudolf és II. Mátyás alatt iaz ország nádorának fehérmárvány síremlékén kívül, a padozatba és falakba illesztett XIV—XV. századbeli sírkövek láthatók. Bazintól további 10 kilométernyire, a kárpátalji városok harmadik tagját, a szintén kőrfallal körülvett, ódon kapu-tornyos, régi épületekben gazdag Modort érintjük, melyet 1588-ban még Rudolf király emelt szabad királyi városi rangra. Környékén végeláthatatlanszőlőket és gyümölcsösöket találunk. Az erre bolyongó vándor már a Kis-Kárpátok peneplénjén rójja az utat. Ez a dombemelkedés Modoron felül válik észrevehetőbbé, — 216 — 10