Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Építészeti és képzőművészeti emlékek

Várépítési emlékek. Mini Európa minden részçben általában, hazánkban is és közelebb a Felvidéken, a vízpartok mentén éppen úgy, mint a cPombokön,, őserdők mélyén, vagy azl Alföld felé nyíló medbncék szélén, messze húzódó hatalmas földsánca i k bán, széteső köveikben csodálatot és tiszteletet gerjesztő maradványait találjuk a múló időknek. Némelyik keletkezése a történelemelőtti időkbe nyúlik vissza. A kö-, bironz-, vaskorába, -melynek népét, kultúráját csak napfényre került eszközeiből véljük ismerni, dé nem tudjuk, mi volt hordájuk, törzsük, vagy nemzetük neve, mert velük együtt neveiket is kitörültékí az utódok emlékezetéből a letűnt évezredek. Ezek az emlékek hatalmas, hegyeken, völgyeken átvonuló, olykor [mérföldes messzeségekbe vesző földsáncok alakjában hívják föl az utód figyelmét az ősi múltra. Időtől nyomottak, erdővel takartak, késői nemzedékektől szét-szétdu'oitak. Egykori rendéltetésük azonban világos: határtvédő erősségei voltak a valaha itt élt ősnépeknek. A történelem pogány váraknak nevezi ezeket a földműveket. — 201 — 10