Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Építészeti és képzőművészeti emlékek

>

4 sú ak. Hogy e medencék közül melyek a korábbi s melyek a kásiobbř öntésűek, azt ma már nehéz megállapítani, mert az öntőminták az: öntéssel foglalkozó családokban rendszerint apáról-fiúra szállottak, tájékoztató évszám pedig nincs rajtuk. Idévonatkozólag nagy általánosságban annyit mondhatunk, hogy a karcsúbb formájúak és maiusculás feliratúak' a korábbiak, míg a vaskosabbak és minusculás feliratúak a későbbi időkből származnak. [ A XV. századtól kezdve mind gyakoriabbak az évszámmal ellár tott medencék. Igy az első mindjárt a század elejéről, 1413-ból való és ma is a rusz k i n i templomban áll. A felkai medence 1439-benw a le i b ici 1463-ban-, a késmárki 1476-ban-, a teplici 1481-ben-, a b'árt f ai 1486-ban és a szepesolaszi 1497-ben készült. Magasságuk általában 90—125 centiméter között változik. Szövegeik rendszerint gót betűjüék. Latin betűs csak elvétve akad. Ifyeni például a s z e p e s vjá r a I j a i. ' A XIV—

XV. századokból, sajnos, igen kevés h'arangunk maradj a Felvidéken. Részint a templomokat is gyakorta pusztító tűzvész, részint a harácsolások s különösen a cseh zsebrák világ idején gyakori ágyúkká való átöntésük, fogyasztotta meg számukat. Ugylátszik, egyik legrégibb harangunk a trencsénmegyei Teplicska 1285-ből származó harangja, továbbá a sárosmegyei Zsegnye XIII. századbeli templomának ugyanebből az időből való harangja. A podolini harang felirata: »O rex gloriae veni cum pace MCCCCIII.« A zemplénmegyei Homonina község plebánia-templomának öreg harangját a rajta olvasható latin maiusculás betűkbő? álló s arab számozású felirata szerint: »Sancta Maria et ornnes sanctii patroni ecclesiae Homonensis intercedjent pro nobis 1460«-ban öntötték. Zemplénben ennél csak egy idősebb harang

1 van, a nagymiháI y i templomé, 1436-ból. A szepesmegyei Bethlenfaíva tempíomának egyik harangján 1499-es szám olvasható. lg lón híres volt a maga korában ' János mester, ki 1424-ben a s z e p e s h le I y i templom részére öntött egy nagy harangot. A I e i b i c t templom harangja 1475!böl való s felírása szerint János és Pál iglói öntőket vallja mesterének. A teplici és bártfai harangok öntője Wagner János, ki azokat a nevezett egyházak megbízásából 1481-, illetve 1486-ban készítette. A kassai Szt. Erzsébet székesegyház kis harangját 1516-ban, valószínűleg az akkor virágkorát élő Mattes Rottgisser öntötte. A Felvidék legnagyobb harangját, a kassai Or bán-torony 100 mázsás súlyú harangot, az ezen fevő felírás szerint: »Franciscus lliefeld Cassoviae Me Fudit. Anno M.D.L. VII.«, lliefeld Ferenc mester az 1556iki nagy tűzvészben megolvadt harangok ércéből öntötte. A harangot rendkívüli súlya és óriási lendülő ereje miatt, a székesegyház közvetlen közelében, erre a célra külön épített Orbán-toronyban helyezték el. Mozgásba hozása négy ember erejét veszi igénybe. A gönci 1575ben öntött nagy harang Nienfeld András, a középső 1641-ből Wierdl György eperjesi mester munkája. Becses történelmi emlékünk az I. Rákóczy Ferenc fejedelem és Zrínyi Ilona egybekelésének jemlékére öntött kisebb méretű harang 1667-ből. Ez eredetileg a regéckeí vár kápolnájából hívogatta imára a vár népét, ma azonban az azóta! elpusztult vár alatt fekvő R eg é c ke község haranglábján kondtiL — 198 —