Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Építészeti és képzőművészeti emlékek

,4. Az ötvösség és fémöntés emlékei. A felvidéki ötvös művészet, mint az ország egyéb részeiben, első­sorban az egyház szolgálatában állott. A királyi .udvaroknak, viláqi főrendűeknek, már az Árpádok korában is voltak értékes ötvösművé­szeti tárgyai: kupák, billikomok, kézmosó medencék, evőeszközök, szelencék, menteláncok és gombok, ékköves kardok és süvegforgók, násfák, boglárok, gyűrűk, karperecek, diadémok, melyek egyes főúri kastélyok vitrinjeinek, múzeumoknak ma is féltve őrzött kincsei, de ezeknél általában értékesebbnek tartják a különféle egyházi szerel­vényeket, nevezetesen ékköves mell- és oltárkereszteket, szentség­tartókat, arany-ezüst egyházi edényeket stb., melyekkel hosszú szá­zadok során, királyok kegye-, hatalmasok bőkezűsége-, egyesek foga­dálma-, haldoklók fundációja-, városi tanácsok buzgósága, ajándé­kozzák meg az egyes egyházakat. . Felvidékünk ilyen egyházi vonatkozású kincsekben rendkívül gaz­dag. És ez érthető is. Hiszen a középkorban a Felvidék volt Magyar­ország háborúktól legkevésbbé zaklatott része s így ott a virágzó bá­nyaművelés-, a szinte kis királyságokat alkotó bányavárosok nemes versenye-, polgárainak jóléte-, hitbuzgósága-, a céhrendszer fejlett­sége, mind-mind hpzzáj árulta k az ötvösművészeti tárgyak elszapo­rodásához. A városi számadások egykorú följegyzései igazolják, hogy a XIV—XV. században már számottevő ötvös c éhe k voltak a Fel­vidéken. Névleg is megemlítve, egész sorát ismerjük a bányavárosod híres ötvöseink. Azt hisszük, nem végzünk fölösleges munkát, ha e helyen megemlítjük, hogy például Selmec-, Körmöc-, Besztercebányán, Bártfán és Lőcsén, kik voltak azok a jelesebb ötvösök, kiknek mester­műveit a különböző egyházi szerelvényekben csodálattal szemlélhetjük ma is, mikor alkotóikat már réges-régen megemésztette az Idő. E szerint jeles ötvösök: Selmecbányán: 1364-ben Parvus Goltsmit. 1364—1366-ban Pertoldus Aurifaber. 1365-ben Dietrich Goldsmid. 1368-ban Peter Golt­smid. 1378-ban Hannus Aurifaber. 1379—1388-ban Gilge Aurifaber. 1387-ben Egidius Aurifaber. Besztercebányán: 1386—1399-ben Hannus Goltsmyt. 1399­ben Haynczmann Goldner. Körmöcbányán: 1442—1443-ban Elizabeth Aurifabra. 1442— 1450-ben Hans Eynsetzer, Michel Goldsmyd' és Endres Goldsmyd. 1450-ben Lehenhart Goltgiesser, Wenzlaw Goldschmid és FynsterGolt­schmidt. Nagyszombatban: 1407-ben Michel Goldsmid. 1407-1440­ben, J ohannes Aurifaber, Hannus Goltsmid, Johannes Kyeseling, 1424 —1450-ben Claws Goltsmyth. Bártfán: 1419-ben Johannes Aurifaber. 1433—1450-ben Caspar Goltsmith. 1458-ban Christan Goltsmith. 1589-ben Andreas Goltsmyt, 1570-ben Salamon Goltsmyt, 1591-ben Hans G., 1593-ban Mac auri­— 193 — 10

Next

/
Thumbnails
Contents