Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Építészeti és képzőművészeti emlékek
a főoltár Három szent király hódolása című, erős keleti hatásra valló képe készteti műtörténelmi meditálásra az embert. A p r e d e I ía~festmények közül nem maradhat említés nélkül a lőcsei Szt. Miklós-oltáron az ínségben segítő Jézus-, a svábóczi templom szárnyoltárának predeliáján, az előbbivel egy mestertől származó képe. A mühlenbachi szárnyasoltáron, különösen a Tízezer vértanú és Szt. Orsolya halála című szárnyképek-, a szepesszombati Szt. Anna-oltáron, Szt. Anna é'etéből vett nyolc jelenet, predielláján a Colpus Dominivel-, végül a lőcsei Szt. János-oltár szárnyképei közül a Salome táncát és Heródes lakomáját ábrázoló képek jellemzői e kor festőművészetének. A fő bányavárosokban, nevezetesen Körmöcön, Selmecen, Korpoinán, Besztercebányán, a XV—XVI. század folyamán élénk festői élet virágzott. Ennek híatása, festőinek munkaköre, kiterjedt a közeli Turóc, Liptó, Gömör, Sáros, Zólyommegyék területére is, mit igazol az a körülmény, hogy az ekorbeli bányavárosi festőktől, egész sereg oltárszárny-festményünk maradt. Eperjesen 1501-ben Albert-, 1551-ben János képíró látja el a környéket oltárfestményeivel. Ugyanezt teszi 1527-ben a bártfai János mester s a század végén a besztercebányai K h i e n n Jakab. Péter eperjesi festő, az ottani Szt. Miklós templom főoU térképén kivül, 1520-ban Hütter János szenátor fogadalmi képét festi. Az okolicsnói templom szárnyasoltárának 1514-ből sžármazó szárnyképei élénk színezésükkel, megkapó jeleneteikkel keltik föl az 1 érdeklődő figyelmét. Stancze! Theofiíusnak 1520-ban, a lőcsei Szt. János-oltár részére festett szárnyképét, nemkülönben a jánosréti tempiom Szt. János legendáját-, a besztercebányai Szt. Borbála-oltár szárnyképeit-, a Selmecbányái Mária-oltár nagyméretű festményét-, a rozsnyói székesegyház Szt. Anna oltárképét, a XV. századvég és a XVI. századelő legjelesebb műalkotásai közé kell számítanunk. ! í i i ; j- L ' ^ Bár az előbb említetteknél szerényebb képességű festőktől származók a sárosmegyei Szt. Kereszt, továbbá Berki-,, Z s e g e n y e-, Ossi kó-, Sóvár-, Hertnek-, Lapispatak templomainak szárnyképei, azok mégis figyelemre méltó alkotásai e századok festészetének 1, A szepességi szárnyasoltárok szárnyképei közül megemlítjük! elsősorban a Lőcsei Miklós mester által a XV. században festett jános-í falvi szárnyképeket, továbbá a matheoci főoltár szárnyképeit, melyek nyitott állapotukban 360 cm. szélesek. Képei közül a középső Szent Istvánt, Szt. Lászlót, a szárnyképek pedig az orgyilkosnak megkegyelmező Szt. István királyt, majd ennek h'alálát-, a másik szárnyon pedig Szt. Imre szüzességi fogadálmát és Szt. Imre halálát ábrázolják. A szepe s hely i Šzt. Mihály-oltár főképe a lelkeket mérlegelő Szt. Mihjály arkangyal klasszikusan szép képét állítja a szemlélő elé. A szárnyképek egyes alakjai Jeromos, Ambrus, Gergely és Ágoston szentek. Késmárkon, a nyitott állapotában 250 cm. széles Vértanú szűzek-oltára-, Arnótfalván a 260 cm. széles Mária-oltár-, Lőcsén a 307 cm. széles Szt. Erzsébet, István és Flórián-oltárok-, egytől-egyig, Lőcsei Miklós XV. századbeli munkái. — 189 — 10
