Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Építészeti és képzőművészeti emlékek

Mátyás kassai mester a dóm »Trium-regum« táblaképén dolgozik. 1489-ben, Simon mester Miskolc város részére fest oltárképet. Ugyanez a Simon 1509-beru zászlót fest a kassai Lénárd-kóHhláznak. 1525ben a borsodmegyei Vatha község nemessége festet egy táblaképet Kristóf mesterrel. 1516-ban Güntert Mi'hály kereskedő Tamás képíróval írat két képet a kassai Szt. Erzsébet egyház részére. : A kassai székesegyház egyik, nagyhírű oltárképét az ügynevezétr Metíercia-képet, 1515 körül, valószínűleg Babócsai János festette. A főoltár Szent Erzsébet legendáját ábrázoló, 12 képből álló jelenete, 1475-ben került ki a festő ecsetje alól. A Krisztus testéről nevezett lőcsei-egyesület XV—XVI. századbeli számadáskönyvében egész sor festő neve fordul elő. Így 1437 —1450-ben Pál. 1469—1482-ben János. 1489—1493-ban Gáspár. 1511—1517-ben János. 1512 -1523-ban Theofil, 1534-ben Lőrinc. 1539-ben Pál. Ugyanebben az időtájban 1503-ban Besztercebányán János mester, Zólyomban W a 1

1 a c h János dolgozik. Igen érdekesek a Felvidéken nagy számban található számyaso'tárok szárnyain és p r e d

: e I I á i n- (oltárpolcain) levő festmények. Ezeket főleg a fafaragókkal társult szepesi, sárosi piktorok festették. Föntebb, a szárnyasoítárokró! szóló fejezetben, már volt alkal munk ilyen szárnyfestményekke! megismerkedni, ezek kiegészítésiéként soroljuk föl még az alábbiakat: B á r t f á n, a XV. században, Sta nezel Theofil mester, a szárnyképek festésére valóságos iskolát létesít. Ezt a Stanczelt tartják többek közt, a bártfai Szent Egyed templomban levő Mindénszentek-, Szt. Kereszt és Krisztus születése oltár-festmények alkotójának. A g a r a m s ze n t b e n e d'e k i apátsági templom főoltárképét, Szenibeneoeki Miklós, győri kanonok megbízásából, Kolozsvári T a m á si 1427-ben festette. Kolozsvári Tamást nem ok nélkül tartják a XV. jszázad egyik legkiválóbb festőjének', s bár művein kétségtelen a felsőrajnai! és olasz hatás, főérdeme, hogy e külső hatásokból eredeti magyar művészetet formált ki. Poprádon, Lőcsei Miklós mester 1484-ből származó Madonnaképe-, Jánosfajlván ugyanettől a mestertől, Máriát, Szt. Katalint, Szt. Erzsébetet-, Lőcsén Szt. Erzsébetet, István vértanút és Szt. Flóriánt-, végül a szentekkel körülvett Máriát ábrázoló szárnyképek keltik föl a szemlélő érdeklődését. Viselettörténeti szempontból igen érdekes a szepeshelyi főoltár XV. századból származó, 175 cm. széles képe, mely felső részében árpádkorbeli magyar címerrel, Szt. László, Imre herceg és Szt. István-, alsó részében pedig Szt. Apollonia, boldog Margit és magyarországi Szt. Erzsébet korhű jelmezekbe öltöztetett alakjait állítja elénk. A szepeshelyi Három szent király oltárnak, nem annyira a szárnyképei, mint inkább predéllájának ismert tárgyú Corpus Domini képe az, melyre fölhívjuk az érdeklődő figyelmét. Ugyanitt a Mária halála szárnyasoltár Szt. Miklós és Szt. Kristóf erőteljes színezésű, többé-ke vés b'b é elrajzolt képe-, a Mária koronázása oltáron a brokát mintájú aranylapból kiváló Kálvária-, Lőcsén a Vir dolorum-oltár Mária élete című festménye-, K é s má r k o n — 188 — 10