Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Építészeti és képzőművészeti emlékek

pesség legnagyobb templomaiban, nevezetesen a szepeshelyi székesegyházban és Lőcsén lelt festmények, melyeket méltán nevelhetünk a XIV. század' e nemű legjelesebb alkotásainak. A szepeshelyi székesegyházban egy négy és félmétjer hosszú, csaknem életnagyságú alakokat ábrázoló pompás falkép;, Róbert Károly királlyá koronázását jeleníti meg. A képet öt évvel a Csák Máté Hatalmát megtörő rozgonyi csata után és ennek emlékére, Henrik szepesi prépost, mint Tamás esztergomi érsek kancellárja, 1317-ben festtette s ezen úgy magia, mint Semsey Ferenc szepesi várnagy földi! vonásainak megrögzítésével, a diadalmas Róbert Károly királynak a Szűz Máriától való megkoronáztatási jelenetét örökíttette mjeg. Ez a kép, mely kivitelében az olasz trecento nagy festőjének: Simone Martini-nek legközvetlenebb hatását mutatja, a felvidéki falfestés eddig páratlanul álló mesterműve és kivitelére nézve vetekszik a nyugoti államok e nemű leghíresebb alkotásaival. Műtörténelmi szempontból rendkívül értékesek a lőcsei Szt. Jakab templom XIV—XV. századbeli falfestményei is. A XIV. században épült lőcsei templomban, minden jel szerint, még a befejezés évében festették azokat a templom szentélyében 1863-ban fölfedezett falképeket, melyek igen megviselt állapotban kerültek ki a sokszoros meszelés rétege alól és valóban Stomo Ferenc művészi regeneráló munkájára volt szükség, hogy azok az eredetiség rovása nélkpl állhassanak az utódok előtt. E falképek közül kiemelhetjük a szentélyt díszítő, Krisztus születését és a kálváriái jelenetet ábrázoló festményt-, Szt. Dorottya legendájának 20 képből álló, csaknem 10 méter hosszú falmezőt elfoglaló képciklusát, mely kivitelében a Bécsi képes krónika miniatűrjeivel tart rokonságot, természetesen azzal a különbséggel, hogy e falképek a föntebb mondott okokból nem olyan ragyogó színezetűek, mint a krónika képei. E nagyhírű képciklusnak mintegy pandantja az a két sorban egymás fölé festett, összesen 14 jelenetből álló, érdekes szövegű, 6 méter bosszú képsor, mely az irgalmasság cselekedeteit és a hét főbűnt ábrázolja. A lőcsei Szt. György kápolna ajtajának ívmezeje 100 cm. szélese képben, a koporsójából diadalmasan kiszálló Jézust vetíti a hívő lelke elé. A XIV. századból fennmaradt freskóművészetnek értékes felsőmagyarországi emlékei még a p odo I in i, k r a s k ó i, tót lak i, c sietne k i templomokban láthatók. Kassán a képírók (moler) már 1459-ben céhekbe tömörülve élnek A város első képíróját, Lukács piktort, a városi számadáskónyvek

ř a XIII. század végén említik. Az 1391—1405. évek között, Kassán, ja már említett Lukácson kivül, öt képíró élt. És pedig: Miklós, János, Balázs, György és Zsigmond mesterek. 1405-től 1465-ig nem ismerjük az ott élő képírók neveit, mert a vonatkozó iratok elégtek. 1465-ben tűnik föl a Kölnből Kassára te'epeaett János képíró, ki at. környékbeli templomok részére tömeges rendeléseket vett föl A XV. század végén, Kassán a képírók az ötvösökkel vannak egy céhben. Ök festik a Szt. Erzsébet egyház nagy oltárképét. 1472-ben,. — 187 — 10