Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Építészeti és képzőművészeti emlékek

E festmények közül a templomhajó északi falának négy mezőjében, az angyali üdvözletet, Krisztus születését, körülmetéltetését s a keleti bölcseket ábrázoló képeket látjuk. Fölöttük öt részben az országban számos variációból ismert Szt. László legendának egy részlete, a kun rablót üldöző király ötlik szemünkbe. Ivmezőjén Mária mennybemenetelét s a Szt. Szűznek az Atya és Fiúisten általi megkoronázását ábrázoló képek vannak. Diadalívének falmezőit az utolsó ítéletét, Szt. Istvánt és Szt. Lászlót megjelenítő embermagas képtek-, szentélyét pedig Jézus szenvedésének az utolsó vacsorával kezdődő és a sírbatétellel végződő jelenetei foglalják el. A felsorolt festmények egy része a XIII. századbeliek jól-rosszul sikerült átfestései. Eredetiek a szentély harmadik ívmezejéoől 1871-oen kifejtett képek is. Ez,ek egyike a Máriát megkoszorúzó Krisztust ábrázolja. Az utolsó vacsora című falkép, valamint szentélyének festett boltozata, XIII. századbeli munka. A Krisztus megostoroztatását megörökítő jelenet művésze a XV. században élhetett. Gömörmegyében Gecelfalván, Rimabrézón, Hisnyón, Rímabányán, Kraszkón, Ochtinán és Hárskúton fedeztek föl falképeket. A gecelfalvi templom egyszakaszos szentélyének oldal részeit, a nyolcszög három oldalával záródó szentélyét, boltsüvegeit és ablakbélleteit, XIV—XV. századbeli falképek borítják. A képek tulajdonképpen embermagasságban kezdődnek, mert addig a falfelületet ornamentális dísz borítja. A képek tárgya: Jézus élete. A boltsüveglekre az evangélisták jelképei-, a próféták és egyházatyák alakjai, al-fresco modorban vannak festve. Alakjaik testtartása sokszor természetellenes Elrajzolásuk szembetűnő. Színei tunyák. Festési technikája kezdetleges. R i m a b r é z ó kis csúcsíves templomának festményei a gecelfalvival közeli rokonságot mutatnak. Képei, melyeket 1895-bén fejtettek ki a százados mészréteg alól, főleg Jézus életéből vett jeleneteket {ábrázolnak'. Legérdekesebb ezek közül a Jarius leányának feltámasztását megjelenítő kép. A Ni sny ó i templom a legkisebb felvidéki egyházak' közé tartói1 zik. Hossza mindössze 12 méter, szélessége 4.6 méter. Tornya nincs, Nem is volt. Szentélyének falai, boltsüvege és diadalívének alsó felülete festettek. Embermagasságig vörös, sárga és fekete színekben tartott szövegmintázatu. E fölött következnek a Jézus életéből vett képek, a születési jelenettől a megdicsőülésig. A templomocskában megforduló figyelmét e képrészleteken kivül bizonyára magáravonja [1508-ból való szárnyasoltára is, melynek közepén az angyali üd'vözlet a késői gótika modorosságával van kifaragva. Ha e templomok megtekintése után fölkeressük Kraszkó, H á r skjú t, Rimabanya, O c h t i n a templomait is, az előbb említettekkel teljesen egyező festménytöredékeket találunk. Ezek közelfekvővé teszik a gondolatot, hogy itt egy faluról-falura vándorló festő képeivel van dolgunk, ki amint egy-egy templommal végzett, szedte-vedte sátorfáját s egy határral ment tovább, hogy aztán csekély változattal, szegényes fantáziával, gyarló rajzkészséggel mázoigassa tovább a képeit. % A XIV—XV. századból igen érdekes falképeink vannak a szepesmegyei S v á b ó c, Vitfalu és Poprád templomában. Ezeket azonban kivitel, művészi felfogás tekintetében messze túlszárnyalják a Sze— 186 — 10