Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Építészeti és képzőművészeti emlékek

A Felvidék különböző pontjain található csúcsíves és renaissanceízlésű síremlékek még: D r u g e t h Máriáé 1380-ból a radványi kastélyban. Vereböly Péteré 1403-ból a mátraverebélyi templomban. Lábatlan Gergelyé 1400-ból az esztergommegyei Karván. Tornyai Jánosé 1406-ból a tornai templomban. Pelsüci B e'be k Györgyé 1421-ből a szepesmegyei Görgőn. P e r é n y i Istváné 1437-ből Rudóbányán. Ma j t h |é in y i Jánosé 1488-ból Nyitranovákon. Tárczay Tamásé 1493-bóí a szepesmegyei Héthárson. Pálóczy Antalé és Jánosé 1519-ből Sárospatakon. Kalonda Györgyé 1504-ből a nógrádmegyeí Kalondán. Bethlenfalvi Thurzó János n é 1,508-ból Lőcsén. G agy i Lászlóé 1522-ből az abaujmegyei Felsőgagyon. Váraljai Szaniszló szepesi préposté, 1548-ból Szepesen. Andrássy Jánosé 1552-ből Krasznahorkán. Ország; h Kristófé 1567-ből Csejthén. Hrabovszky Rafaelé 1585-ből Vágbesztercén. Andrássy Jánosé 1598-ból Krasznahorkán. Pálffy Miklósé 1600-ból a pozsonyi székesegyházban. Rákóczy Zsigmondé 1618-ból Szerencsen. Balassa Zsigmondé és feleségéé 1620-ból Vágbesztercén. Hetési Pete Mártoné 1628-ból Szepeshelyen. Ko Ionics B a r t h o I dn é é 1630-ból Kassán. Gatthiuís Kornélé 1640-ből Kassán. Petheő Zsigmond felsőmagyarországi főkapitányé 1675-ből Sztropkón. Bottyán János tábornoké 1709-ből Gyöngyösön. N. Balogh Miklós préposté 1689-ből Szepeshelyen. Sigray János püspöké 1778-ból Szepeshelyen. K a p y Zsigmond egri püspöké 1728-ból, a lechnici Vörösklastromban. A sírkövekén kívül igen figyelemreméltó szobrászati emlékek még: az úgynevezett hiálottas emléktáblák, vagy e p i tá f i u m'oik, melyek a XIV. századtól kezdve díszítették a felvidéki templomok falait. Ugy ebből az időből, mint a XV. századból azonban (ilyen elfnlér künk nem maradt, aminek oka az, hogy igen sokat a fűz emésztett meg, igen sokat őrölt szét a szu, tett tönkre a nedvesség, vagy dobált ki a későbbi nemzedék. A XVI. századtól kezdve a fa meffett szokásba 'jött broncdből, vasból, vagy stukkóból készíteni ezeket a többnyire kerek; vagy ovális alakú domborműves, címeres, heraldikus díszekkel, a halott nevét, állását, halála idejét feltüntető táblákat, melyek különösen a barokk és rokokó időkben, aranyozott szimbólumokkal, trófeákkal voltak díszítve. Ha keressük az epitáfiumok alkalmazásának indító okait, csakhamar rájövünk, hogy azok forrását jórészben az akkori temetkezési: viszonyokban kell keresnünk. Ugyanis a városi polgárság a XIV—XVII. századokban, a templomot övező kertekben temetkezett, melyek szűkreszabott területén a sírokat bizonyos időközökben kiürítették, a holt— 183 — 10