Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Építészeti és képzőművészeti emlékek

césapátságában 1332-ben eltemetett Gagyhi László trachit kőből faragott 210—100 cm. nagyságú maiusculás, azaz csupa nagybetűből

1 összeállított szövegű köve. Kassán egy 1375-ből való sírkő Jakab polgár anyjáé, Katalin asszonyé volt. A mellette levő családjegyes kő & Lengyelországból ideszakadt s 1378-ban elhunyt Jacobus Polonus emlékét hirdeti. A p e I s ü c i református templomban a XV. századfordulón elhunyt B e be k László sírköve állítja meg az idegent. A nagyméretű vöröfsmárvány sírkő középső mezejét ,a Be beke

k ősi címere, a kettős keresztű, pálmaleveles pajzsú s e fölött egy középkori sisakból kiemelkbdetS nyitott koronás női fő foglalja el. A kő gót, csupa kisbetűvel vésett felirata tudatja az utókorral, hogy gazdája valaha Zsigmond

1 király feleségének, Nagy Lajos leányának, Mária királyőnek a tárnokmestere volt. A I ő c s i templom egyik minusculás vörösmárvány sírkövén ez a; felírás olvasható: »Anno millesimo CCCXCII in octava corporis christi obiit georgius vlébac'h fundator huius Capelle orate pro eo.«; azaz 1392-ben a Krisztus testének nyolcadán meghalt Wlebachi György, e kápolna alapítója, imádkozzatok érte. Sajnos, ezekből az ősi síremlékekből az idők folyamán rendkívül sok elpusztult. A későbbi század'ok folyamán ugyanis nagy részüket a szűkké vált templomokból kidobálták s vagy összetörték, vagy a templomok kövezésére s későbbi építkezéseknél építő anyagul használták föl. Innen van az, hogy XIII—XIV. századbeli sírkövünk csak elvétve akad'. Például az egész Szép ess égbe n ezideig mindössze három követ tartanak számon e korból és pedig Haraszton, hol egy ősi sírkőből van átformálva a jobboldali melíékoltár lépcsője, Zsegr á n, valamelyik Sigray emlékköve s a csavniki várkastély templomában. Mind a három kő felírása oívashatatlanságig kopott. A XV. századból már sok emlékünk maradt. Az ungmegyei Szűrt h e falu róm. katolikus templomának déli külső faláhjoz vaskapcsokkal van erősítve egy a XV. század első feléből származó, minusculás felírású tfechit sírkőlap, mely a kort jellemző páncélos öltözetben, oroszlánon állva, ugyanazzal a címerrel! díszítve ábrázolja az ősi Szürthley-nemzetség egy ismeretlen tagját, mint amilyent Zsigmond' király Szürythey László fiainak, Istvánnak, Jakabnak és Tamásnak Constanzoan »1418 in vigilia ramis palmárům« adományozott. A k'assai dóm restaurálása alkalmával, a dóm alatt sok századon át ismeretlenül lappangó kora gót stílusú, poligonál záródású templomának falából került ki az az erősen kopott, szép alakítású, maiusculás sírkő, mely az 1347. évben elhunyt Se i p (Sepuítus) András emlékét hirdeti. A kő érdekessége nem annyira föliraíában, mint inkább faragványában rejlik. Ugyanis a 226—107 cm. nagyságú, durva szemcséjű homokkő belső mezőjéből 2 cm. magasan domborodik ki egy liliomos végű kereszt, alatta egy jobbról-balra dűlő üres mezőjű čímerpajzs, vagyis a Johianniták egyházát védő jelképe. Hogyan került ez a kő ide? Ugy, hogy Kassán egy 1285-Jből származó oklevél szerint, már a XIII. században a Szt. János rendnek (fratres hospitaíes St. Johannis — 177 — 10