Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Építészeti és képzőművészeti emlékek
van, A Szt. Anna-oltár faragója a szerényebb képességű mesterek közé tartozott. Máriát és Szt. Margitott ábrázoló faszobrai nem sikerültek!.* De annál érdekesebbek szárnyképei, melyek Krisztus őseit a XVI. század magyar, német és lengyel ruhaviseletben mutatják be. Szt. György-i nek szentelt főoltára kifejezetten renaissance-munka. Erre vall oromd'rsizíének erős visszafejlődése, szekrényén az áttört lomb és stilizált bálbiérfüzér. Szekrényében a pestist lehjelő sárkánnyal viaskodó Szí. György remekbe faragott klasszikus szépségű lovasszobra ál). Predellájánek fülkéjét az utolsó vacsorának a lőcseivel teljesen egyező mása' tölti ki. Szárnyképeiben az aranyozott hátterekből kidomborodni látszó Szt. János, Szt. Kristóf, Szt, Flórián, és Szt. Szaniszló alakjait ismerjük föl. A szárnyak külsején, a tárgyával szeretettel foglalkozó festő, nyoltí képben Szt. György vértanuságát örökíti meg. Ezekben a képekben nemcsak idealizált tájakat mutat be a művész, de megismertet a középkori városok építészetével és érdekes ruhaviseletével is. A szárnyasoltárok szobrai közül említésre méltók még: I g f ó n a kálvária szoborcsoportozata, a keresztre feszített és már lelkét kiadott Krisztussal, lábainál János evangélistával és a bánatában csaknem 1 öszszeroskadó Máriával. Mind a három szobor a jelesebb alkotások közé tartozik. Készítési ideje a XVI—XVII. század.. A csütörtökhelyi Pieta nevü fadombormű meglepő realitással 1 állítja a szemlélő elé a kiszenvedett Krisztust tartó Mária fájdalomtól megtört alakját. A lőcsei Szt. György kápolna egyik sarkában áll a; sárkányölő Szt. György lovasszobra, mely anatómiailag ugyan kifogástalan, de egyébként élettelen és így nem is gyakorol mélyebb hatást! a szemlélőre. A felvidéki bútorművészet leginkább a főúri kastélyok és templomok berendezésében élte ki magát. Noha a inrúló századok folyamán kjölzjépkori bútorművészetünk tömérdek emléke elpusztult, a Felvidék egyes főúri kastélyaiban még 1 ma is egész bútormúzeumot találunk. A templomi berendezések, nevezetesen staílumok, stallumsorok, sekrestye-szekrények, szó- és gyóntatószékek remek darabjaival főbg Bártfán, Lőcsén, Eperjesen, Késmárkon, Kassán, Selmecen, Körmöcön, Pozsonyban, Nagyszombatban, Csetneken, Héthárson, Poprádon, Nyitrán, Trencsénben stb ;. találkozunk. A Mátyás király címerével ellátott bártfai staHumsor az 1470—80-as évekből való. A lőcsei szószák, bártfai festett imaszék, könyvszekrény, városházi asztal, unikumok a maguk nemében. A késmárki templomi berendezés halhatatlan alkotója a XVI. század első fe'ében élt Láng János és Kristóf. A XVII. század egyik legnevezetesebb bútordarabja Wesselényi Ferenc nádor és Szééhi Mária barokkstílusú ágya a murányi várbó,! s a krasznahorkaij várban a nagy faragóművész: II. Rákóczi Ferenc hatalmas méretű vitrinje. * Szép k ő f a r a g v á n y o k : a pozsonyi prépostsági templom 1 kisebbik 1 portáléjának tympainonjában a Szentháromság domborművű képe, továbbá a kassai, lőcsei, késmárki, szepesváraljai, csütörtökhelyi, kisszebeni, garamszentbenedeki, pozsonyszentgyörgyi, héthársi stb. stb. templomok kapuzatai és ezek szoborművei. — 175 — 10
