Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Építészeti és képzőművészeti emlékek

iBorbála, Dorottya szentek félnagyságú alakjaival s valamennyi fölött remekül stilizált áttört művű lombos mennyezetével, legrégibb alkotása a XV. század faragó művészetének. De ilyen és ebből a korból való a felső-répa si Atyaisten-sziobor s a gánóci Szt. Miklós oltár is. ' A csúcsíves szobrászat emlékeinek felsorolását, egy a Felvidéken sajátlagosan kifejlődött építészeti-szobrászati alkotással, az úgynevezett szárnyasoltárok ismertetésével kell kezdenünk. Tulajdonképen nem egyebek ezek, mint két ajtószárnnyal bíró, alacsony polcokon, úgynevezett predellákon álló, hátterükben remekül kiképzett toldalékkal ellátott s'zekrények, melyekben fa-domborművek, szobrok, illetőleg szoborcsoportok' vannak elhelyezve, míg a szárnyak deszkalapjaira, gyakran mindkét oldalukra, bibliai tárgyú képek vannak festve. Hazánkban az ilyen szerkezetű oltároknak a XV. században találjuk első nyomát. Valamikor 6—7 százra ment a számuk, ma azonban alig tudjuk ennek a harmadát összeolvasni. Megemésztette őket az idő, a szú, a középkori műemlékek legkegyetlenebb ellensége a tűz és segített pusztítani maga az újításokat kedvelő ember is. A Felvidéken leginkább S z e p e s-, Sáros-, T u r ó c-, Zólyom

1 és Liptómegyék templomai azok, melyek szárnyasoltárokkal voltak ellátva, de elvétve találunk azért más megyékben is. Bár e szárnyasoltárok kivitelénél a külföldi, nevezetesen az olasz, és németalföldi művészeti áramlatok, iskolák hatása kétségtelen, mégis elmondhatjuk, hogy azokon úgy a felfogás, ábrázolás, mint a kifejezési mód tekintetében a sajátos miagyar szellem érvényesül. Szembetűnően látjuk ezt pl. a nógrádmegyei Bát község templomának Szt. Margit életét ábrázoló szárnyasoltárán. A Felvidék egyik legrégibb vonatkozó emléke a bártfai főtemplom •hatalmas, mennyezetig érő Szt. Egyed szánnyasoltára, melyet elfakult írások tanúsága szerint a város tanácsa 1460-ban, a galíciai Sandeeben lakó Jakab mesternél rendelt meg. Keretét honi mesterek készítették. A templomnak ezenkívül még 12 szárnyasoltára van, melyek úgy látszik kivétel nélkül h/oni mesterek művei. Legszebbek közülök a Szt. Kereszt-, Szt. Erzsébet-, Krisztus születése oltárok. A Szt. Kereszt oltár középső része a fölfeszített Krisztust s lábainál Máriát és János evangélistát ábrázolja. Szekrénye remek hármas csúcsíves toronyban végződik. A k; a s sa i Szt. Erzsébet egyháznak valaha 22 szárnyasoltára volt. Ebből az 1566-iiki tűzvészkor 18 e'égett és csak négyet tudtak többékevésb'bé sérült, de később kijavított állapotban megmenteni. Ki volt ezeknek a megsemmisült oitá oknak az alkoló^a? Nem tudjuk biztosan. De hogy milyen művészi alkotások lehettek, következtethetünk 1474— 1577. évek között készült es szerencsésen megmentett főoltárából, mely mai ál apotában 4 méter szé'es, 6.5 méter magas, csodálatosan finom részleteivel, fülkéiben artisztikus hatású faszobraival, a csúcsíves stilus minden ékességét pazarul ontó díszítő motívumaival, szárnyfestményeive!, egyik legszebb e nemű oltárunk a Felvidéken. Oltárszárnyain kivül és belül 24—24 képe van. Közülök 24 Krisztus kínszenvedésének-, 12-tő Szűz Mária-, és 12-tő Szent Erzsébet életének egyes jeleneteit örökíti meg. Egy másik értékes kassai mű a Mária látogatása oltár, melynek — 172 — 10