Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Építészeti és képzőművészeti emlékek

felső szoborcsoportjai között egy magyar pár vonja magára a szemlélő figyelmét. A Krisztus születése oltár főrésze érdékes hátterével a betlehemi jászolt ábrázolja, előterében az angyalok karával körülvett kisded Jézust imádó Mária bájos, átszellemült arcú alakjával. A templom legnagyobb fából faragott emléke a diadalívben felállított s 1480 körül készült Kálvária, melynek megrázó realizmussal faragott alakjai és 8 méter magasságú keresztje, hosszabb megtekintésre ösztönzi a templom látogatóját. A besztercebányai vártemplom 11 méter széles, 20 méter magas főoltárát 1494-ben kezdték faragni. Ennek cédrusfából készült szekrényében Mária halálát és mennybemenete'ét ábrázoló szoborcsoport kelti föl a látogató figyelmét. Készítője Stósz Vid krakkói mester. Nevezetes itt Szt. Borbála kápolnájának impozáns méretű szárnyasoltára 1500-ból, szekrényében Mária, Szt. Borbála és Szt. Jeromos, mint a templom védőszentjeinek alakjaival. Az oltár különös érdekessége, Hogy szárnyán és predelláján nem festett képek, hanem ďom

1Ibor művefk vannak. A szárnyak Szt. Orsolyának és társnőinek, a ;hjunnok által való megtámadtatását, a tízezer hívő vértanúságát, Szt. Péternek Rómában való kereszthalálát és egy ismeretlen legenda jelenétét ábrázolják. Az oltárszekrény oromzatán stílszerű keretben, a fölfeszített Krisztus, a két lator ós több szent alakja van kifaragva. A zolyonrYmegYei >'

N a gi yóc s a szárnyasoltárának főrésze, Mária halálának drámai jelenetét örökíti meg, sok többé-kevésbbé elnagyolt alakkal. Az oltárszekrény egymásba fonódó szőlőindás és fürtös kiképzése, XVI. századbeli munkára vall. A hontmegyei Szentantal p leb. templomának M. S. mester által, az u. n. dunai iskola nagymester ének, Hubernek és Atdor'errak hatása aa'.t készített szárnyasoltára, európai viszonylatban is elsőrangú remeke a XVI. század képzőművésztének. A Selmecbányái Szt. Katalin templom hajdani szárnyasoltárának csak Szt. Katalint és Szt. Borbálát ábrázoló faszobrai maradtak meg. Ezek finom, gondos kivitele s a szoborfejek szépsége, arra enged következtetni, hogy azt a XV. század

1 végéi s a XVI. század elején virágkorát élő Stósz Vid

1 mester remekelte. Az 1478-ban fölszentelt s z e p e s h e I y i székesegyházban 11 szárnyasoltár volt, melyek azonban idővel elpusztulták, vagy a káptalan egyes oltáradományozó tagja által cseréltettek ki. Ma is meglevő oltárai kö'zül megemlítjük a hatalmas méretű, nyitott szárnyával 840 cm. szélességű Három Szent Király oltárt, melynek szekrényét a gyermek Jézusnak hódoló három

1 keleti király középkori ruhákba öltöztetett, gondosan faragott körtefa-szobrai uralják. Az oltár szárnyképei b'rokátmustrás aranyozott háttérből kiemelkedve, Krisztust, mint a vi'ág megváltóját, Szt. Pétert, Keresztelő Szt. Jánost és Szt. Pált ábrázolják. 50 centiméter magas pnedélláján a koporsójából kiemelkedő Krisztus van megörökítve. A Mánia halála-oltár főrészének áttört művű, stílusos menynyezettel záruló faragványa, Mária halálának tömött csoportozatu jelenetét állítja a hívő lélek elé. A csoport kompozíciója és egyes részletei, művészi kézre vallanak. Alkotójának a Selmecbányái Borbála-oltár mesterét, Stósz Vidét tartják. A szepeshelyi megmaradtt szárnyasoltárok legrégibb példánya a pompás oromd'ísszel bíró Mária koronázásai név alatt ismert oltár, mely főrészében két király között térdeplő s — 173 — 10