Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Felvidék geológiájának alapvonalai
békafejű, potrohos kétéltűek sütkéreznek az izzón tűző sugarakban. Hatalm as mancsaik lenyomatai megkövesedve kerülnek újra napfényre a márga és dolomit sziklák közül. Ugy ezekből, mint megkövesült csontmiarad'ványaikból következtetünk a mai állatokétól teljesen elütő testalkotásukra. Sűrű, apró fogaik, hatalmasan fejlett, durván vaskos állkapcsaik, széles mellcsontjaik, a kétéltűek alkatára emlékeztető gerincoszlopaik amellett szólnak, hogy tüdővel lélegző, gyökereket ásó és rágó csúszómászók voltak. A lagunákban az eíső gerinces állatok: hatalmas mastodonok, dinosaurusok. krokodil-félék és fogasteknősök élnek. Elszaporodnak? a fejlábúok (cephaíopodák). A vékonyhéjú csigákat a vastaghéjú megalodusok roppant tömegei váltják. Szóval pezsgő Élet uralkodik a tengerben é|S szárazon egyaránt. A i ura-szisztémában mai hazánk alföld jének jelentékeny része víz a fá sűlyed 1. De a szárazulat északkeleti része hidat kap -a mai Galicia és Csehország felé. Ilyenformán két hatalmas félsziget emelkedik ki a tengerből: egyik a mai Pest-Jászkun- és Hevesmegyék táján; a másik Csehországtól délnyugatra, a mai FelsőDuna völgyéig vonul, hol pontosan a mai Dunamedence helvén keletkezett tengerszoros választja el az Alpok északi nyúlványaitól. A mai Olaszország, Dalmácia, Erdély és Románia fölött, mély tenger hullámzik és csuoán egy keskeny földnyelv húzódik a Dráva-Száva-köz felé. A ju ra-szisztéma geológusaink számítása szerint mintegy 180 millió évvel ezelőtt kezdődött és 120 millió év előtt ért véget. Nevét a Jura-hegységtől nyerte, hoí hatalmas méretekben van kifejlődve. Kőzetének jellemzői a dachsteini-mész, homokkő és koralizátonyok. Rétegösszleteinek alsó tagját fekete-jurának, vagy liaszn a k, a középsőt barna-jurának, vagy doggernek, felső rétegeit pedig fehér jurának, vagy maimnak nevezik. A fekete-jurában a homokkő és pa!a az uralkodó kőzet. Tektonikai elhelyezkedésük igen egyszerű, amennyiben sötét, egyenletes takaróként fedik a jura-meszet és dolomitot. Rétegvastagsága 40—100 méter. Állatvilága meglepően fejlett. A brachiopodák, kagylók, ammonitok, beíemnitek még benépesítik tengereit* 'de ezeket már túlszárnyalják a tengeri liliomfélék. Különleges állatai a halalakú gyíkok és kígyók: aZ ichtiok' és plesiosaurusok. Ezek közül az előbbi tüdővel lélegző, tengeri-gyík fajtájú ragadozó, melyből egy példányt Sernsey Andor ajándékából a budapesti Földtani Intézet is őriz; az utóbbi hasonlóképen tengeri gyík-fé!eség r melynek azonban hosszú mintegy 30 csigolyából álló nyaka, kígyószerű jelleget ad. Ezek olykor olyan tömegben pusztultak el a tenger csendes, iszapos öbleiben, hogy zsírjuk és húsuk rothadási termékeiből : átitatott iszapból, az ichthyol tartalmú olajat 'még ma is ki lehet vonni. A kovavázas szivacsok olyan mennyiségben lepik el a fekete-jura tengerét, hogy elporlódott vázaik ma egész hegyvonulatokat alkotnak. Igy például a Tornai mészkőhegységben órák hosszat járhatunk' olyan mészszirtek között, hoí a több százméteres falakon egy tenyérnyi darabot sem találunk, melyben a szivacsos szövetet föl ne ^smerhetnők. Növényzetében a tengeri fucoidéák és a szárazföldi cycadeák _ u —
