Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Építészeti és képzőművészeti emlékek
ságra tettek szert, hanem szellemi fölényükkel erős átalakító hatást gyakoroltak a szomszédságukban élő falusi lakosságra is. Minthogy a jó mód 1 egyik velejárója az építkezési kedv föllendülése, csak természetes, ha a jobbára idegen, mély vallásos érzésű és áldozatkészségű városi lakosság hajlandósága elsősorban nagyobbarányú egyházi építkezésekben jelentkezett és még természetesebb, hogy ezeknél azokat az építési formákat kívánta megvalósítani, melyeket régi hazájában látott, megszokott s amelyek előállításához legjobban értett. í Ha tekintjük azt, hogy Franciaországban az első csúcsíves templom 1140-ben, St. Denisben épült s az első ilyen stílusú templomi Angliában 40-, Németországban kb. 80 évvel később létesült, akkor 1 látjuk, hogy mintegy száz évre volt szükség, míg ez az új építési irány nálunk is meghonosodott, helyesebben uralkodóvá lett. De ugyan miben is áll ennek a klasszikus formáktól eltérő s aízi olasz renaissance művészei által lenézett, gótnak, azaz barbárnak nevezett művészeti irány lényege? Magasba kívánkozó csúcsív, karcsú, merész, fölfelé törő, hegyes sisakú torony, az úgynevezett támasztórendszer kifejlesztése, vagyis támasztópillérek alkalmazása által, a bordás hálóboitozat roppant súlyának az épület oldalfalairól a külső támpillérekre való áthárítása, belső pillérkötegek, bordák dús alkalmazása végül a feltűnően magas, csúcsban végződő ablakok használata. , ! ! i A felvidéki csúcsíves stílus jobbára a német iskola jellegét viseli magán. És ez érthető is, ha figyelembe vesszük, hogy nálunk túlnyomó mértékben a Szászországból, Thűringiából bevándorolt német mesterek, német származású mecénásoknak dolgoztak s ha ez a stílus nálunk nem is mutathat föl olyan grandiózus alkotásokat, mint például a rheimsi, kölni, canterbury, yorki, antverpeni székesegyházak elbűvölő építményei, de szerényebb anyagi viszonyainkhoz képest, mégis igen figyelemreméltó alkotásokkal ajándékozta meg az utókort. Hazai csúcsíves műemlékeinket, földrajzi megoszlás szempontjából három csoportba oszthatjuk. Az első csoport magában; foglalja a Dunántúlt, Budával, Győrrel, Sopronnal, Kőszeggel, Máriafal vával. A második csoport a Felvidéket öi I e I i föl Pozsonnyal, Kassával Bártfával, Lőcsével, Eperjessel, Késmárkkal, Kisszebennel, C^ütörtökhellyel, Garam-Szentbenedekkel, Körmöc-, Selmec- és Bélabányával. • A harmadik csoport Erdélyre terjed ki Gyulafehérvárral, Kolozsvárral, Vajdahunyaddal, Szebennel, Brassóval és Segesvárral. Fölvett tárgyunknál fogva mi ez alkalommal, csupán a felvidéki csúcsíves emlékekre 1 leszünk figyelemmel. Az alábbiakban természetesen csak vázlatosan foglalkozhatunk a felvidéki gótika építő művészeti emlékeivel, éppen ezért nem is sorol— 'hatjuk föl annak mindén objektumát, de rá fogunk mutatni a legjellemzőbbekre, melyek egyszersmind világot vetnek egyrészt az építő— — 148 — 10
