Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Építészeti és képzőművészeti emlékek

A sok százados városokat, utcáklat, ma is járják. Épületeit ma is lakják. Ödön bútorait ma is használják. Templomaiban ma is megnyugvást, vigaszt, reményt keres és talál a hívő. Stalíumaiban ma is ott •ülnek, oltárainál ma is ott áldoznak késő leszármazói azoknak az ősöknek, akik e tárgyak között valamikor, régen, századok előtt éppen úgy; éltek: éreztek, terveztek, gyűlöltek-szerettek, dolgoztak-küzdÖttek, mint a Ma nemzedéke. * ( Mint az Időtől nemesített bronzon a patina, úgy ül itt mindenen a történelem hol hűvös, borongó, hol napsütéses levegője. Bár Erdély és a Dunántul is elég gazdag a múltból visszamaradt művészeti emlékekben, de korántsincs annyi hangulatra, elmélyedésre, visszagondólásra késztető anyaghalmazuk, mint a százados eiienségjárástól jobban mlegkimélt Felvidéknek, hol a Jelen a Multai olyan tökéletesen, csodálatosan, harmonikusan fonódik össze, mint kevés részében a kultúrvilágnak, * A Felvidék történelem előtti korából mai értelemben vett építő- és képzőművészeti emlékekről beszélni nem lehet. És ez természetes is. Hiszen a kő, bronz, kora vaskor többnyire nomád életet élő népei, földbevájt-, agyag vagy paticsfajú kunyhókbán laktak, ezek anyaga pedig a múló idővjel teljesen elpusztult s legfeljebb csak egyes tűzpadókban, h amurétegekben ősi szemétrakásokban maradt némi nyoma egy helyen való huzamosabb tartózkodásuknak. De a Duna-balparti castrum-ny

omokat leszámítva, nincsenek építészeti emlékeink a népvándorlás további szakaszából sem, noha Tacitustól és más ókori írótól tudjuk, hogy a Felvidék germán eredetű törzsei már fejlettebb életviszonyok között éltek és fából épített falvakban laktak. i Az első építési nyomokat a IX. század közepén, a Felvidék nyugati részeit bíró m or v a-s z I á Iv népeknél találjuk. Ebben az időben történt (ugyanis, hogy Jámbor Lajos frank király (f840 Kr. u.) levervén Moimir morva-szláv népét, első dolga volt, hogy azokat ha erőszakkal is, a keresztény Vallásra téríttesse. Igy kerültek a Kr. u. 830 év körül Aduiram (Luipram) salzburgi érsek térítőpapjai a Felvidékre s hogy ez a térítő miunka milyen gyorsan haladt, mi sem* bizonyítja jobban, minthogy a század közepén Adúlram már egyházmegyéjéhez kapcsolta a területet és a morva-szláv föld fejedelmeinek ősi székhelyén, N y i t rán, Szent Emmerán tiszteletére fölépíttette a vidék első keresztény templomát. Aduiram térítői munkáját a görög Methodius előbb püspöki, majd érseki minőségben a Kr. u. 869—885. években folytatta még pedig íolyan eredménnyel, hogy az 886. évben a keleti egyházzal szakító Szvatopluk morva fejedelem már püspököt kérő követséget küldhetett Rómába, VI. István (885—891.) pápához, ki meghallgatván kérésükét^ a német Wichting térítőt szentelte föl Nyitra s ezzel együtt a Felvidék első püspökévé. — 142 — 10