Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Építészeti és képzőművészeti emlékek

Az új püspökség a német térítők buzgalma folytán csakhamar nagy tekintélyre tett szert. A hívek buzgalma, áldozatkészsége egymásután tette lehetővé újabb és újabb templomok építését. Ámde ezek a templomok úgy látszik a németföldiekhez hasonlóan, fából készültek, mert csupán emlékük szállott át az utókorra. Az idők folyamán elpusztult első nyitrai püspökséget 1153-ban II. Béla állíttatta föl újra. Az ősi templom romjai fölé ő építtette az első díszesebb kő székesegyházat, mely azonban hogy, milyen méretű volt, nem tudjuk. Ugyanekkor a várostól északra emelkedő Zobor hegyen |is, a roskadozó szláv remeteség helyébe, Szent Ipoly tiszteletére szentelt bencéskolostort emeltetett, Bár kétségtelen, hogy a XI—XII. században már a Felvidék több helyén, de különösen a Vág, Garam, Ipoly, Hernád szélesebb völgyeiben letelepült magyarságnak több helyen volt »kőből csinált« temploma, atulajdonképeni építési tevékenység a XIII. században indult meg. És ugyanekkor szaporodtak el a monostorok is olyannyira, hogy okleveles adataink' a század első felétől már mintegy 600 monostor alapításáról tesznek említést. Hogy milyenek voltak ezek a monostorok, illetve monostor-templomok, arra nézve általános szabályként mondhatjuk ki, hogy kivitelüknél mindenkor az építtető, vagy építő rend' ősi székhelyén divott forma érvényesült. Igy más a német-, más az olasz-, más a francia szerzetesek által emelt templomoknál. De az építési f ő f o rima változatanul a római tradíciókból kiinduló művészeti irány, a r o,m áin. Mi volt jellemzője ennek az építési iránynak? Kicsiny beépített alapterület. A kereszthajó gyakori hiánya. A főhajót közvetlenül záró apszis. A főhomlokzaton álló, rendszerint kettős kősisaku torony. Díszesen kiképzett főkapu, (porta specíosa) fölötte kőrmezővel (tympanonnal). Oromfalas homlokzat, köríves, ékítményes emeletzáró párkányzat. Egymásba fonódó növényi és állati ornamentikás oszlopfejek s a tornyok -jelső emeleti magasságában a nagy kerek rózsaablak. Anyaguk

1 a legtöbb' esetben vakolatnélküli faragott kő. A felvidéki román építészetben két főirányt különböztetünk meg : s'z;e r z le tie is i t és plébániait. A szerzetesi templomok egyes sajátosságai, mint föntebb említettük, aszerint módosultak, hogy az építtetők'mely országból települtek hazánkba. Tehát németek, olaszok, vagy franciák voltak-e? Az olasz, német bencések, premontreiek által épített templomok küfső-befső díszítéseik, nevezetesen pompás kapuzataid, frizeik, oszlopfő faragványaik, félkörös apszisaik által, olykor lényegesen eltértek a Franciaországból jött cisztercitákétól, kik új hazájukban is szigorúan ragaszkodtak a szerzetalapító Szent Bernát mindenben egyszerűséget kereső, külső-belső pompától szigorúan tartózkodó szelleméhez. A plébá n ia-temp romoknál, mint azt alább látni fogjuk, a morva elemekkel bővülő szász hatás érvényesült. A felvidéki építészeti emlékek sorát a Garam mellett fekvő K i sBé. n y község plebánia-temploma nyitja meg. A templomot a hagyomány szerint a Guthkeled nemzetségből származó Amadé ispán, II. Endre király bizalmas embere, szentföldi útjának osztályos társa, 1217 körül alapította. Építői vafószinüleg a Karinthiából származó premontreiek voltak, mert a templom alapberendezése csaknem' azonos a gurkí székesegyházéval. Eredetileg egyhajós, hármas apszisu, sokszöges szeni — 143 —