Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Felvidék geológiájának alapvonalai

zetet s a Dobsina vidékén előforduló dioritot, szintén a permszisztéma tagjai közé számítják. * A perm-szisztémával lezárul a paleozikum több' száz millió évig tartó hatalmas korszaka, hogy ezzel egy még jelentősebb geologiai kornak, a Másodkornak, vagyis Mezoikumnak szintén évmilliókat számláló fejlődés-csodáit kezdje írni a földtörténet lapjaira. Azok a gigantikus katasztrófák, melyek a vulkáni kitörések révén zavarták meg a paleozikum rétegképződésének nyugodt évmillióit, a mezoikummal eltűnnek. Szerves életében óriási és mélyreható változások észlelhetők. Állatvilágában feltűnő, hogy a reptiliák (hüllők) az előző időkhöz képest szinte csodálatos fejlődési fokot érnek el s roppant tömegükkel úgy a vizeket, mint ,a szárazföldet egyaránt benépesítik. Ebben az időben ők a teremtés urai a földön. Olykor valóságos' óriások. A tengerben élő ichtiosaurusoknak, plesiosaurusoknak méltó versenytársai a szárazon élő brontó-, dino- és stegosaurusok. A repülő pterooactylusok, mint az első ősmadárfélék, a levegőt veszik hatalmukba. A tengereket betöltik az ammonitek, belemnitek milliárdjai, melyek kőmagjai legfontosabb vezérkövületei a mezoikumnak. Ezekkel szemben a brachiopodák és nautilusok, krinoideák, valamint növényvilágából az edényes kriptogámok erősen háttérbe szorulnak. A zátonyépítő korálok, az eddigi négy helyett már hatsugaras szerkezetűek. Halait a cápa, valamiint a rája-féle porcos halak és lábirinťhotdonok jellemzik. Amit pedig különösen ki kell emelnünk, ebben a formációban jelennek meg az eíső kétszikű növények. A tűlevelűekkel szemben elterjednek az első I o m b o s f á k, hogy évmilliókkal később ő< vegyék uralmuk alá a Földet. A fejlődésnek ebben a kb. 130—150 millió évet kitöltő szakaszában, három nagy, egymástól élesen megkülönböztethető szisztémát különböztetünk meg : a triászt, jurát és krétát. A triasz-szisz témában mai hazánk területének középső része, nevezetesen a mai Duna-Tislza és a Körösök vidéke, szárazulat volt, míg körülötte mély tenger hullámzott. Igy a mai Kiskárpátok, K is-Fát r a, Oszt ros ki- és Gömör-SzepesiÉrc h egység jelentékeny része helyén tenger feküdt, mit rétegeinek települési viszonyai, minőségié s a bennük rejtőző kövületek nagy tömege bizonyít. Idevonatkozólag a liptómegyei H i b b é n, a felszínre bukkanó kösseni-rétegekben, remek kövületeket lehet gyűjteni. Kőzete" a tarka homokkő, márga, dolomit, mészkő, agyagpala. Klimája meleg, száraz trópusi. Növényei a páfrányok, tűlevelűek, virágtalan és nyitvatermő tobzosok, ciprusok és meszetképző moszatok. A fáknak még mindig nincsenek igazi lombjai, csak hosszú, szúrós, sugarasan szétágazó levélcsomói. A levegőt még mindig nem hasítja igazi madár szárnya, de helyettük hatalmas, még a karbon-korból átszármazó 70—100 centiméteres szitakötőféleségek cikáznak a kénsárga ég alatt. Állatvilágában roppant tömegeikkel az ammonitok, belemnitek, nautilusz-félék milliárdjai uralják a tengereket. A mocsarak szélein. — 13 — 2