Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Ősrégészeti vonatkozások a Felvidéken

Morva környékén tanyázó Mojmir elől a Dunántúlra kénytelen menekülni. Fejedelemségét I. Mojmir, majd ennek öccse, Ratizláv és a frank udvarban nevelkedett Szvatopíuk veszi át. Ugyanaz, kinek történelmi szerepe már érintkezésbe kerül a honfoglaló magyarságéval s kinek alakját, mint a szlávok első világtörténelmi képviselőjét, a legendák zománcával vétte körül a népképzelet. A Vág és Garam forrásvidéke és az egész Kárpátija a IX. század végén néptelen terület, mely az marad nemcsak a honfoglalás és fejedelmek korában, hanem Szt. István uralkodásának első szakaszában is. * Mivel a magyarság IX—X. századbeli előnyom ú lását és hazakeresését is a népvándorlás korához számítjuk s a mozgalmas idők

1 utolsói hullámverésének tekintjük, a vezérek korabeli pogány magyarsággal és sírleleteivel röviden az alábbiakban foglalkozunk: Honfoglaláskori tárgyak a szolyvai algóczi és pilini leietekből Hazai krónikáiinka mondák, legendák aranyos zománcával vonják be a magyar honfoglalás történetét. Bár ennek részletes elbeszélése nem tartozhatik tárgyunk keretébe, nem annyira a hitelesség, mint inkább az érdékesség kedvéért nézzük meg, hogy a nagy regős: Anonymus, kit a mai történettudomány a III. Béla korában élt Adorján püspökkel azonosít, 1203 körül írt Gesta Hungagorum című codexében miképen mondja el a honfoglaló magyarok kalandozásait és foglalásait a Felvidéken? III. Béla király jegyzője a honfoglalókat Álmossal vezetteti át a Keleti-Kárpálok Havas erdején, Ímeíynek rengetegeit a ruthén vezérek által kirendelt kétezer íjásszal és háromezer munkással teszik jár— 137 — 10