Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Ősrégészeti vonatkozások a Felvidéken

tak. Az ethnografiai elhelyezkedés ellenben ugyanaz maradt. Az ez időbeli történeti adatok szerint, melyeket főleg Jord'anes VI. századbeli író munkáiból ismerünk, mintegy száz évre, a germán népek veszik át a vezetőszerepet és ezek közül is elsőhelyen a gepidák, kiknek országa a Tisza vonal baloldalára esett. A Felvidék északkeleti részének immár ötszázados lakói a karcok. Az Ipoly folyóval azonosított Bollia-mentén s kir-, a Garam

1 völgyében h e r u I-, fölöttük az egész Felvidékre kiterjedőieg, I o n g obar d

1 törzsek élnek. Ez utóbbiak messze vidékeket uraló városa a mai Trencsén helyén állott La ugar ici o. Végül a Morva és Kiskárpátok közötti részeket a rugi törzsek lakják, ezeket azonban csakhamar elsöpri a nyugat felé vonuló gepida áradat. A gepidák egyre erősödő uralma már-már a Duna jobboldalán elterülő Pannoniát is veszélyezteti, mikor Justiniánus császár (527—565.) a báj elhárítására hirtelen szövetkezik Au du innal, a longobárdok vezérével, ki nem vévén észre a ravasz római politikát, mellyel az tulajdonképen nem akart egyebet, mint biztosítani Pannónia északi határait, öldöklő háborúba kezd a gepida néppel. Az évtizedes harcokban mindkettő annyira legyengül, hogy még csak gondolni sem mernek a rómaiak megtámadására. A gepida nép lekerüí a történelem

1 színpadáról, c!e a longobard sem érzi jól magát a rökonvérrel itatott földön, fölszedi sjátrait és az 568. évben, Alboin királyuk vezetése alatt Itália felé veszi útját. A longobárdok kivonulásával véget ér a germánok évszázados uralma. Az országot egy, a magyarral rokon eredetű nép, az avar foglalja el, mely nagy fejedelme, Baján alatt, (562—602.) Atilla korának! dicső emlékeit látszik megújítani, amennyiben hatalma egyfelől az Alpesektől a Volgáig, másfelől az Északi-tengertől az Adriáiig terjed. De az avar uralom sem tartós. Háromszázados itt lakozásuk voltaképen nem egyéb, mint a leigázott népekkel való hadakozások végnélküli láncolata. Igy erejük állandóan gyengül. A halálos csapást Nagy Károly (768—814.) frank király méri rájuk, ki több mint tiz évig tartó harc után végez velük. Az avar uralom a Felvidéken nem sok nyomot hagyott. Ahol azonban a rendszeres ásatások, vagy különféle földmunkálatok alkalmával emlékeit kifejtették a föld alól, mint például a turócmegyei Blatnicán, a beregmegyi S z oly ván és Bene-pusztán; a nógrádmegyei P iUnben, Szécsényben s a nyitramegyi Ga f gócon, ezekből egy magasabb kultúrájú, pompa -ékszerkedve lő, harcias íovas népet tanulunk megismerni. A történelem színpadára ugyanebben az időben lépnek a szláv népek is. Hazánk területén kezdetben nem önálló népként tűnnek föl, hanem mint az avarok ellen harcoló Nagy Károly zsoldosai. Egykorúi kútfők állítása szeriint a 791-ben előnyomúló frank sereg balszárnyában' ä mai Pozsony és Nyitramegyók területén nyomultak előre és segítették megtörni az avarok uralmát. Ám a zsoldosokból csakhamar foglalók

1 lettek. 803-ban, mikor Avarország beolvadt Nagy Károly birodalmába, a Morva, Vág, Nyitra, ,és Garam mellékeit már m'o r va-sz'l ávt népelemek lakják, hogy egy emberöltővel később, mint önálló nemzet lépjenek föl. Első ismert fejedtelmük Privina. Székhelye Nyitra. Innen kísérli megszilárdítani uralmát, de az nem sikerül, míert fajtestvére, ai — 136 — 10