Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Felvidék geológiájának alapvonalai
édesvizű hal, izéli lábú és kagyló fajtája, de uralkodó állatai a roppant mennyiségben szereplő foraminiférák, krinoideák, továbbá moluszkák, gasztropodák s a kétéltűek legelső alakjai a lábatlan, kígyótermetű stegocephalusok. Az ekkor képződött szén vagy a legkiválóbb minőségű, különösen magas kalóriájú bársony-fekete szén, vagy 85—94°/o tiszta kartont tartalmazó antracit. Felvidékünkön a nyílttengeri karbon említésre méltó rétegekben a gömörmegyei D o b s i n a i. -nmeden c ében van kifejlődve, hoí a'dioritból álló devon alapkőzetre települve konglomerátum és meszes-márgás üledékei a hazai földön legelső esetben, trilobita kövületeket tartalmaznak. Érdekes, hogy az itteni meszes-márgás anyagon helyenkint sziderjtes, ankerites vasas, majd fedőpala rétegek ülnek, mely utóbbiból gazdag karbon-korú faunakövületet, kagylókat, csigákat, pörgekarúakat fejtettek ki. Szép növényi maradványai a calamités és lepidodendron-félék. A nyitvatermő virágos növények közül a coniférák, cycadeák, gynkoacaek és cordaites-féle, 30—40 méter magas fanemű, erősen elágazó növények, melyek még a devonban lépnek föl, de már a permben ki is halnak. A Szepes-gömö r i-érchegység et kvarcporfirokka! áttört antracitos palák jellemzik. Igy nemcsak ezek változtak kloritos, steatitos palákká, hanem a hegység gazdag érctelérei is kvarcporfir feltörésekkel vannak kapcsolatban. A zemplénmegyei Tornya határa a felsőkarbon palák közé ékelődött 7000 kalóriás antracit telepéről nevezetes. Érdékes, hogy a telep kizárólag annularia, calamités, pecopteris és asterophyl nevű harasztokból képződött, míg a karbon egyik jellemző óriási növénye a lepidodendron-fé'ék, teljesen hiányzanak. Igy ezt a zempléni réteget, iá felső-karbon úgynevezett haraszt-emeletébe kell soroznunk. A Bükk-hegységben Felsőtárkán y és Szarvaskő környékén tekintélyes kiterjedésű palarétegek feküsznek. Jellemző kövületeik a tri'obiták, crinoideák és radioláriák. A Perm, másként Diáz-szisztéma a paíeozoosz-kor legfiatalabb tagja. Ugy állat-, mint növényvilága igen szegény. Állatnemei jobbára megegyeznek a karbon tengeri rétegeiben leltekkel azzal a különbséggel, hogy a spongyák már csaknem teljesen hiányzanak, a foraminiférák, krinoideák, kefalopodák kihalófélben vannak; ellenben a briozóák, brachiopod'ák száma igen nagy. Szárazföldi, illetőleg belvizi faunájában uralkodók a rákok, rovarok, porcos- és őshalak, a krokodilokra emlékeztető archegosaurus és a csúszómászók főképviselői a proterosaurusok. Flórájából a lepidodendronok, sigilláriák, annuláriák már kihaltak s helyettük a harasztok és tűlevelűek lépnek előtérbe Ez a szisztéma Felvidékünkön elég gyéren van képviselve. Ahol előfordul, c tt 10—100 méter vastag, vöröses, durva alapkonglomerátum és vörös-fehéres homokkő van jelen. :Az A í a c s o n y - T átrában és a Kiskárpátokban melafir erupciók jellemzik. A S z ep e s - g ö m ö r i-érchegységben és a Keleti-Kárpátokban 15— 20 méter vastag homokkő, kvarcit, kvarcitpala-rétegek képviselik a permet. Geológusaink közül többen a Hevesmegyében, Egertől északira, Szarvaskő és Apátfalva vidékén, a wehrli-nek nevezett kő— 12 — 2
