Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Felvidék geológiájának alapvonalai

urr.ban, Észak-Franciaországban, Skandináviában, igen erősen van kép^ viselve, addig a Felvidéken ezideig nem ismerünk olyan rétegcsoportot, mely kambriumi eredetű kövületet tartalmazna. Valószínű azonban, !i ogy a Kiskárpátok, K i s - T á t r a, Rajec i- hegység, S z epes-Gömöri és B r a n y i s z k ó i-érchegységben előforduló kristályos palák egy része átalakult kambriumi kőzetekből, nevezetesen erősen összegyűrt fiilitoől, kvarcitból, gránitból, kvarc-konglomerátbóí és breccsiából á!1. Ebből a korból eredőnek tartjuk a Franciaország felői hazánkon átvonuló' s a Felvidéken egészen a mai Garam magasságáig felnyúló V a r i s z k u sz i-hegység, másként Ösmátra, M agyar Ö s m a s s z í v u m több ezer méterre való föltornyosulását, majd a külső romboló erők gigantikus hatására évmilliókig tartó letárolását és lassú mélybesűlyedését. A paleozikumnak négy szisztémáját különböztetjük meg, a s z i lurt, devont, karbont és permet, vagy d i a s z t. Ezek mindegyikének több-kevesebb nyoma van a Felvidéken. A szilur s z i s' z t é m á j á r ó í geológusaink sokáig azt hitték, hogy a Felvidéken nem fordul elő, míg végre az újabb kutatáso/k: kiderítették, hogy a Gömör- Szepesi -érchegységben, Szomolnok fölött és Gölnicbányától—Kassáig egy típusosán kifejlődött sziluri rétegöv húzódik, melyből graftolit, cephalopoda, brachiopoda, trilobita és pteropoda kövületeket fejtettek ki. A devon-szisztéma, vagyis az első edényes kriptogam növények, fenyőfélék és első halak kora, a mi szempontunkból azért nevezetes, mert ebből az időből van első biztos tudomá-sunk arról, hogy a mai Olaszország feíől áradó őst eng e r uralma, alá jutott a magyar föld is és ez a tenger a következő karbon, per;m szisztémákon és az egész geologiai középkoron át, periodikusan emelkedő és sűlyedő vízzef borította azt. Felvidékünkön ezidőszerint D o fasin a. G ö I n i c b á n y a, Ig f ó, azok a helyek, hof a devon-szisztéma feltalálható. E ,helyeken azonban a 'kvarcitban gazdag zöld palákat nem a kort jellemző kövületek-, vagyis az ammonitok, korallok, calceolák, páncélos rákocskák és halak-, hanem települési rétegei alapján sorozzák a devonhoz. Menne! magasabbra emelkedünk az Élet fáján, annál több nyomát találjuk az évmilliók előtti időknek. Igy észrevesszük, hogy a. karbon, másként kőszén-szisztéma milliónyi évet kitöltő szakaszában, a tenger sok helyen visszahúzódik a tőlük elhó|dított területeken, folyók hiányában, a bőven hulló légköri csapadékokból összegyűlt mocsarakban a trópusi meieg hatása alatt, óriási méretű zsurlók, haraszok, 40—50 méter magas, 5—6 méter kerületű szigilláriák lepidedendronok élték világukat. Csodagyorsaságga! nőttek. Csodagyorsasággal pusztultak. Korhadékaik tengeri, vagy szárazföldi katasztrófák következtében a föld- vagy vízalá kerültek. Ilyenformán rétegre-réteg rakódott, é!etre-é'et került, mígnem évmilliók folyamán vastag rétegösszletté halmozódott föl, melyet uralkodó stigmájáról karbonnak neveztek el, inoha abban a homokkő, konglomerát, mészkő,, agyagpala, agyagos szferosziderit, vasérc, gipsz, anhidrit is bőven van képviselve. '< Ez a geologiai kor, faunáját és flóráját tekintve, a devonhoz képest rendkívül gazdag. Faunája jobbára tengeri. Van ugyan néhány— 11 — 2