Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Felvidék geológiájának alapvonalai
magas ormai vonulíak végig, a mai Kárpátok roppant tömegének rr.ég nyoma se volt, mert fölöttük az Azoikum őstengere tombolt. Ennek a számokkal ki nem fejezhetett roppant időnek és misztikumnak egyes jelenségeit igyekszik földeríteni és az emberi elmje előtt fölfoghatóvá tenni a geológia, vagyis a földtannal fogfaíkozó tudomány, mely az emberiség történetéhez hasonlóan, egymást követő óriási képződési, átalakulási, fejlődési korszakokra osztja a Föld 1 történetét. i Ebből a roppant és rendkívül szétágazó anyaghalmazból a nagy egész keretében, mi ezúttal csak a Felvidékre vonatkozó geologiai. ismeretekkel fogunk főbb vonásokban foglalkozni. Főbb vonásokban azért, mert a részletes tárgyalás maga is köteteket tenne ki s így messze túllépné kitűzött célunk határait. A földtörténet legősibb korszaka az Azoikum. Évmilliárdokat kitöltő idejébe nem tud 1 betekinteni az emberi szem. Csak sejtjük, hogy az ősbaktériumok révén, a szerves élet küzdelmes útja már megindult a Földön s hogy óriási mélységeiben a nikkelvas-magon, rétegekben helyezkedett el egy vastag szulfidoxid-, a fölött pedig egy komprimált szilikátokból álló ősgnáisz, ősgránit eklogitkéreg, de természetesen e föltevésekre pozitív bizonyítékaink nincsenek. Az A r c h a e o z i- k u m h o z tartozó algonkiumbóí, melynek első nyomaira Észak-Amerikában, a Koíoradó folyó borzalmas mélységű kanyonjaiban bukkantak, a Felvidéken ezidéig kétségtelen rétegeket nem találtak, sőt Európában is csupán a finnországi O ne g/a-tói partvidéke az, hol egy körülbelül 2 méter vastagságú antracit-telepet fedeztél: föl, melyet algonkiumkori növények maradványaiból származottnak vélnek. A Paleozikum, vagy primérkorban, már virágzó szervesélet uralkodik a szervetlen fölött. Az őstenger fenekén a más-másalakban jelentkező Élet bujálkodik. Mákszemnyi nagyságú kagylók, puhányok milliárdjai húzogatják titokzatos vonalaikat a fövénybe s ritmikus mozgással nyitják szét palástjaikat, hogy magukba zárják, nyálkás szerveikkel transzformálják a fenékre szálló mikroszkopikus parányokat, megannyi élő világot, mely nem pusztul el végkép, csak alakot cserél. És a milliárdnyi élet: a virágkelyhekhez hasonló kagylók, korallok, algák, mészkiválasztó szervezetek elképzelhetetlen tömege lassan átalakul. Az élő szervezetek eltűnnek, helyüket a szervetlen szerkezetű mészzátonyok foglalják el, melyek lassan-lassan, talán évmilliók multán, sok ezer méter vastagságú kőzetté tömörülnek s az őstengerek visszahúzódásával új életfeltételeket biztosító dünéket, szárazulatokat alkotnak. Igy fett a koraifok, algák, szivacsok összeroppantott, férgektől átfurkált, hullámveréstől szétporlasztott vázaiból finom mésziszap s így lett a finom mésziszapból tömött mészpala, szerkezet nélküli, hatalmas hegyeket alkotó mésztömeg. A paleozikum vezető eleme a bitumenes mész, homokkő, zöldesszürke, feketés, vagy vörös agyagpala; faunájában a vak háromkaréjú rákok, (trilobiták), szaruhéjú pörgekarúak, (brachiopodák) és szegény flórájából csupán néhány csenevész falkoid-faj ismeretes. Érdékes, hogy amíg ez a szisztéma a szomszéd Csehországban, Belgi— 10 — 2
