Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Ősrégészeti vonatkozások a Felvidéken

ban leit fosszíliákbian, Éhik Gyula, a barlangi medve, hiéna, nemesi szarvas maradványait ismerte föl. Alig lép ki az ember a Herman n-barlangból, mikor érdeklődését már is egy másik Vonja magiára: a H e r rn an n-fü l'kö, mely mai alakjában nem igen lehetett alkalmas az ősember téli szállására, hacsak nem föltételezzük, hogy a fülke fölötti sziklafal valaha az ősidőben zuhant a mélybe s törmelékét időtlen-időkben a Szinva árja ragadta ínrtagával. Ugyanis a fülke írnia feltűnően nyitott. 16 méter szélességéhez képest mindössze 2 méter mély. Mésztörmeíékből álló rétegei alatt; •fe'küsznek a tulajdbnképeni jégkori rétegösszlétek, melyek eszközformái a solutréi korra utalnak. Mélyen a Bükk ágai között, a hegység egyik legmagasabb mészH szirtjében, 865 méternyire a tengerszín fölött, a renqetieget járó egy délfelé néző, 34 méter miély, 2 kürtőjű barlangot talál, melyet a környék népe Peskő név alatt iismer. A barlangot 1912-ben Kadic Ottokár,, majd Éhik Gyula kutatta át, még pedig igen szép eredménnyel, amenynyiben a világossárga, világosvörös, szürkés és sötétbarna agyagrétegekből a jégkorszak faunájának maradványait: temérdek lemming csontot, elvétve néhány barlangi medve fosszíliát, magdalén i típusú szilexeket s a mélyebb sötétszürke, vörösbarna diluviális agyagból nagyobb mennyiségű barlangi medve csonttal ejgyütt solutréi és magdalén? formájú kő és csont eszközöket emeltek ki. A Bükk-hegység nyugoti ágai között, Szilvásvárad közelében,, mintegy 80 méternyire a Szalajka Völgye fölött, van a R o si k ó' P á I által fölfedezett 45 méter hosszú I s t á 1

1 ó s k ő i-b a r I a n g, melyben 1912ben Hillebrand Jenő végzett kutatásokat. A közbejött világháború miatt, akkor a barlang teljes föltárása elmaradt. A kutatást 1923-ban Ká^ die Ottokár fejezte be, mikoris a barlang legalsó rétegében tűzhelyt nyomokat, ezek közelében pedig a baríangi medve, hiéina, oroszlán, rénszarvas pörkölt és hosszában széthasogatott csontjaira, ami pedig ezeknél még sokkal értékesebb, felső auriglnaoéen típusú kőeszközökre talált. 1916-ban Kormos Tivadar, a barlangjairól híres Tornai-mészkőhegység északkeleti ága között járt barlangkutató útján, midőn a jászéi premontrei rend akkori főnöke, Takács Menyhért, a Bodvavölgy fölötti

1 juramész-sziklák Széplányhegyi barlangjára hívta föl figyelmét. Ez a barlang, mely ma a tudományos világban Takács Menyhért név alatt ismert, legalsó rétegében őrizte meg a paleolit-ember nyomát, (amennyiben a barlangi medve és más jégkori nagy emlős csontjai mellett, nagyobbára calcedonból készült retusált kőeszközöket talált, melyek alakja az Istállóskői aurignacien típusú eszközökre emlékeztet. Miskolctól mintegy 6 kilométernyire délnyugotra, GörömböíyTapolca község határában, a mészkőszirtekből álló Szent-kereszt-hegy oldalában, 50 méternyire a völgy talpa fölött, van egy északfelé néző' sziklafüíke, melyet Görömbölyi név alatt ismernek. A barlangban 1931-ben, a Borsod

;-miskolci múzeum végzett ásatásokat, melynek eredményeként a fülke fenekét kitöltő sárgásbarna diluviális agyagból

1 a barlangi medve, hiéna, rénnszarvas csontmaradványain kívül, Megay Géza a bolygatatlan rétegből számos szilexpengét s egy aurignactípusú ember koponyatöredékét találta. — 113 —