Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Ősrégészeti vonatkozások a Felvidéken
elől menekülő mammutot, mely aztán Déleurópa nagy tundrás-steppés. térségein s folyók völgyeiben ütött tanyát. A cheľéei és acheuli kulturánál sokkal, fontosabb a moustieri, melynek folyamán Európa északi része teljesen eljegesedik s a hideg; elől menekülő ember és állathordák, barlangok mélyén keresnek menedéket. Igy lepik el a mai Belgium, Német-, Olasz-, Francia- és Ma-» gyarország, Svájc és Ausztria barlangvidékeit, hol a sarki állatokkal, különösen a barlangi medvével, oroszlánnal, hiénával, élethalálharcol] folytatnak a védett helyek birtokáért. A moustieri-emeíet ku'turája a délfranciaországi Le Moustierbarlangtói vette nevét, mert óriási mennyiségben ebben a barlangban! tárták föl e kor emberének kuíturmaradványait. Az ekkor használt pattintott kövek tipusa, készítési módja, merőben eltér az előző emelet típusától. Ugyanis a leginkább kovából készült szakócáknak csak egyik oldaluk van megmunkálva, míg a Imlásikon csupán a lepattintás folytán; létrejöttt gumószerű kiemelkedések észlelhetők. Jellegzetes sajátságuk, hogy háromszög alakú hegyben végződnek és oldaléleik g on dosa nL pattintottak, vagyis retusá Itak. Eszközeik a kovából formált fúrók, vakarok és kések mellett, már csontból köszörültek is vannak. Ezek. ieginkább tűk, dárdahegyek és vakarok. Ez az emelet különösen gazdagon van képviselve az északspanyolországi Santander melletti Castiíló-barlangban hol a 20 méter vastagságú rétegöszlétből tömérdek csont- és kőeszközt fejtettek ki. De emellett rendkívül érdekes az egész kulturának ne yet adó Moustiertb'airlang, helyesebben barlangeresz is, melynek diluviális agyagrétegéből egy alvó helyzetű emberi csontváz került ki. A váz körülb,eiül 16 évet élt ifjúé lehetett. Mellette 17 cm. hosszú kovakő-szakóca feküdt. Feje alá apró tűzkő darabok voltak helyezve. Ez a váz képviseli a híres Homo Mou stieriensis rasszt. A föntieken kívül említést érdemelnek még Olaszországban a Mentene "melletti Grotte du Prince és Grotte des Enfants-, Svájcban, Ss. Gallen közeiébén a wildkirchi-, Morvaországban a Strambérg, melletti Sipka- és Németországban a Sirgenstein-barlangok leletei. 1895-ben Gorjanowitz-Kramberger zágrábi egyetemi tanár, Horvátországban, a Zágrábtól északra folyó Krapinica fölötti krapinai barlangban, köze! 10 évi fáradságos munkával, 500-ná! több állati csonttal vegyes pörkölt és kőeszközökkel felhasogatott emberi csontdarabot ásott ki, melyek egyfelől az akkor élt emberek kanibali szokását igazolják, másfelől azt, hogy már ismerték a tüzet, illetve tűrgerjesztési módját. A franciaországi Corréze-departmánban, a La Boule-barlangbói került ki a moustieri-kultura egyik legteljesebb emberi váza, a híres La Chapelíe-aux Saints-i lelet. A csontok egy 60 év körül? emberé lehettek, ki e si^kö z I e ! e te i n,e k bizonysága1 szerint, a mousterién úgynevezett felső emeletében élt. A korra jellemző végül az 1909-ben fölfedezett Dordogne-departmánban levő La-Ferrassie-barlang lelete, honnan az emberi vázak közeléből, felhasogatott, tűzzel pörkölt rénszarvas és bölény csontokat fejtettek ki. A felső pleisztocén évtízezrekre terjedő ideje, újra hatalmas lendületté! viszi előre az embert a fejlődés útján. Emlékeinek típusát tekintve, ebben három fő fejlődési korszakot különböztetünk meg: az?aurignacit, solutréeit és magdalénit. — 107 — .1
